Akkor keressünk helyet a sátornak… Kissé kétségbeesetten vettük tudomásul, hogy a sátorözöntől nem látni az erdőt, hiszen már előző nap délután 6-kor is vertek sátrakat, éppen ezért nem is várt akkora tömeg a bejáratnál. Persze ez a probléma is megoldódott. Még egy apró különleges momentum, miszerint verőfényes napsütés uralja és uralta az egész napot. De ki tudja mire számíthatunk még…

Az első napi repertoár igen színes volt és szívderítő. Elsősorban az MR2-Coke színpadot emelném ki, mert ott már kora délután fergeteges bulizós zenét hallhattunk. A pontban (!) nyolckor kezdő Irie Maffia muzsikájától beleköltözött a boogie az ember lábába. Majd kicsit félve indultunk el az Anima Sound System fellépésére, mivel a szerző még mindig visszasírja a Jucis Animát. Nem volt rossz maga a buli, de nem az az Anima volt.

Átsétáltunk Kispál és a Borz Nagyszínpadi koncertjére, ami 20 perc késéssel be is indult és hozta a formáját. Töméntelen ember volt jelen, nem rossz húzás a szervezőktől a nagy magyar kedvenceket rögtön az elejére teszik, hiszen a legtöbb fiatal bolondul értük. A tegnapi nap, számomra legkiemelkedőbb fellépője a Zuboly volt. Leírhatatlan hangulatot teremtettek maguk körül. Talán a legszínvonalasabb, legigényesebb és legjobb magyar zene, amit eddig hallottam. Soha nem hallhattam ekkora összhangot a zenészek és énekes között és persze a közönség se volt rossz.

A Nagyszínpadon utolsóként a Tankcsapda lépett fel, sok-sok új nótával, aminek személy szerint nem örültem túlzottan, mert egy kis régire vágytam volna. Ezért a koncert felénél el is jöttünk és felkerestük a Rézangyal Pálinkaházat… A végeredményt az éjjel kettőkor kezdő Infra Gandhin akartuk kimulatni magunkból, ám a napsütés, a hosszú utazás és a sok rövid miatt kicsit hamar kiszívott, így csak az elején voltunk ott, de a buli nem okozott (volna) csalódást.

Szóval az első nap már körvonalazódott, hogy ugyanazzal a közvetlen és barátságos hangulattal, vicces és kedves emberekkel találkozunk immár tizenhatodszorra is a VOLT Fesztiválon.