A ’90-es évek második felében, és a 2000-es évek elején sem mehetett le buli Varga Zsuzsa hangja nélkül. Hol az izmos kockahasról és a hozzátartozó üres fejről énekelt, hol pedig a világ közepéről dalolt. Akkor is imádtuk az énekesnő hangját, és ez ma sincs másképpen. Ezért is izgalmas, hogy a 2000-es évek első felében elindult szólókarrierjét idén folytatja.

Interjúnkban kérdeztük a legújabb daláról, és válaszaiból kiderül az is, hogy szerinte mekkorát fordult a világ a ’90-es évek óta, mely események terelték az énekesnőt a szólókarrier felé, mi foglalkoztatja mostanság és az is, mik a tervei a jövőre nézve.

Antropos.hu: – Kezdjük a legújabb klipeddel: néhány nappal ezelőtt megjelent a Kibe’ bízzak című dalod. Mesélsz a dal születéséről? Illetve arról, hogy várható-e több új dal is idén?

Zsuzsa: – 2 és fél évvel ezelőttre nyúlik vissza a sztori, amikor hazaköltöztem huzamosabb mozgásban levés után. Megállapodtam, beköltöztem a lakásomba, kidobtam pár régi rossz szokást, elengedtem pár tervet, és jött a covid. Sokat voltam egyedül, akkortájt már volt pár ötlet a gépemen, köztük a “Kibe bízzak?” is. Tavaly hoztam ki először önálló dalt, a “Hullámzó”-t, idén pedig nyáron jelentettem meg a „Zuzuana” című háromdalos EP-t, és ezt folytatom hamarosan: háromdalos EP-vé bővül ez az anyag is, épp keverés zajlik. A dalszerzést, hangszerelést, szövegírást, egyedül csinálom, a keverésnél viszont mindig fontos, hogy profi üljön mellettem, aki most Varga Wata Tamás. Ez az EP táncos lesz, régi kedvenc stílusaimból építkezem. Vannak vízióim, amiket meg akarok valósítani, és az alkotás szuper élmény, elsősorban ezért csinálom. Ha minden a tervek szerint megy, akkor idén kijön a “Szusizsu” című anyag.

Antropos.hu: – Mikor és hol koncerteztél utoljára? Láthatunk “élőben” újra, vagyis fogsz koncertezni a közel jövőben? Esetleg vannak tervben helyszínek és időpontok már?

Zsuzsa: – A Varga Zsuzsa projekt kb 2013 óta le volt fagyasztva. Voltam színpadon, Stopsonic, feldolgozások, feat-ek, és hát a külföldi munkám miatt is – minden nap, de ez most valami más. Önálló számok, egy projekt, aminek én vagyok a gazdája, arca, mint anno. Elkezdtünk próbálni, és keresek még posztokra embereket. A műsorom gerincét új számokból akarom felépíteni, ki akarok adni pár anyagot, és párhuzamosan próbálni a számokat élőre. Jövőre szeretnék rendszeresen koncizni. Akár kisebb klubokban és fesztiválokon is. Nagyon boldog lennék, ha játszhatnék Bánkon vagy a Kolorádón, meglátjuk.

Antropos.hu: – A dallamot és a szöveget is te írod. Nagyon eklektikus lett az egész dal. Honnan merítesz inspirációt?

Zsuzsa: – Mindig is én írtam a szövegeim, dallamaim. Most az az új, hogy a zenéket is én hozom létre egyedül, és bár kényszer szülte, hogy ez így van –, és nem zárom ki, hogy találok egy szuper producertársat, akivel együtt alkothatok – , szeretem ezt az új kihívást. Lehet, egy sor szöveg van meg először, vagy egy ritmus, vagy csak egy hangulat. Minden inspirál, képzőművészet, időjárás, emberek, fájdalom, öröm. Vannak szívet melengető visszajelzések, amik nagyon sokat jelentenek. Elképesztő öröm volt, hogy Barkóczi Noémi lájkolta a „Kibe’ bízzak?” megjelenéséről szóló hírt, sokkal jobban örültem neki annál, mint amikor a Beton.Hofi lájkolta fotóimat Instán. Komolyra fordítva: teremtek valamit magam köré, amitől jobban érzem magam. Ezért az érzésért már megéri. Rengeteg tanulnivalóm van, ezek visznek előre.

Antropos.hu: – A sorok között elég erős mondanivaló is fellelhető a dalban. A további dalaiddal is rámutatsz majd néhány aktualitásra? Ha kiemelnél egy-két fontos társadalmat érintő kérdéskört, mik lennének azok?

Zsuzsa: – Sokaknak önmagában már az is zavaró, vagy fura, ha egy nő hangos, vagy elmondja, mit gondol. A szövegeim nem valamilyen szándékkal vagy valakik számára születnek, arról írok, ami foglalkoztat. Szeretek „vicceskedni” is, játszani szavakkal. A mindennapokban próbálom a fogyasztói társadalmat kritikai szemmel figyelni, minél inkább kimaradni, ha ez lehetséges. Drukkolok, hogy rájöjjenek időben a döntéshozók, hogyan kerüljön a dolgok megjavítása és az egyensúly a növekedés helyébe. Hiszek az egyenlőségben és elfogadásban. Nem a brand-ek és a pénz mozgat, ha viszont megmászok egy hegyet, megveregetem a saját vállamat. A legnagyobb kincs a kapcsolódás. Lehet, hogy fogok ezekről is írni, lehet, hogy soha.

Fotó: Hinek-Bodnár Tímea

Antropos.hu: – A klip-helyszín kiválasztásának van valamilyen szimbolikus jelentése? Miért a berlini Teufelsberget választottad?

Zsuzsa: – Szinte minden barátom külföldre költözött, ritkán látjuk egymást. Egy Lipcsében élő fotós barátom és egy Tiranaban élő volt zenésztársam, barátom tárasaságában együtt fedeztük fel Berlint, és a bevásárlóközpontok helyett ilyen izgalmas helyekre mentünk, mint például a régi teufelsbergi radarállomás. A Teufelsberg egy mesterséges hegy, a háború után annyi házmaradványt, törmeléket hordtak oda, hogy a környék egyik legmagasabb pontja lett. Később rengeteg fát ültettek rá. Radarállomásnak tökéletes helyszín volt. Grandiózus, két világ találkozásánál működött, ma is hatalmas élmény körbejárni, főleg, hogy mára graffitisek és a kirándulók értelmezték újra. Korok és kultúrák rakódnak, hatnak egymásra. Nagyon tetszett a kupolák alatt, fotós barátom rögtön készített is csomó szuper képet rólam, és ott jött az ötlet, csináljunk egy kis mozgót is. Nem volt semmi előre eltervezve, a visualizer egy nagyon jókedvű 3 perc, nincs benne vágás, csak sok röhögés, de szerintem ehhez a számhoz teljesen jól működik.

Antropos.hu: – A 90’-es évek óta szerinted miben változott meg a zenei élet és a közönség?

Zsuzsa: – Mindenben. Hatalmas a merítés, ember legyen a talpán, aki naprakész akar lenni. Akár hallgatóként, akár alkotóként. Nincsenek határok, maximum az algoritmus, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy tudja, mire is vágyom. A tartalomgyártók egyenrangú szórakoztatókká nőtték ki magukat, sőt, sokszor nehéz egy érdekesnek tartott tiktok-sztárral felvenni a versenyt, és nem is biztos, hogy ez a zenészek dolga. Bár én Music Television-gyerek voltam, ma már egyáltalán nem nézek tévét. Nagyon nyitott vagyok, mindig újabb és újabb kedvencek jönnek, forgatom a Spotify-t és Tiktokot is. De nem bánom, hogy egy olyan generáció tagjaihoz tartozom, akik tudják, milyen volt mobil és filterek nélkül. A technológia változik, de az ember marad ember.