Lesznek, akik támadni fogják a Fifti-fiftit felszabadult humora okán, de
ettől még kétségtelen tény marad, hogy a rákbetegséggel küzdő betegek
és családjaik életerejét az általam „Ríkasd meg magad!”-hozzááállásnak
nevezett rendezői attitűddel lehetetlen hitelesen érzékeltetni. Jonathan
Levine dramedy-je pontosan e téren számít rendkívülinek: a kórral
szembeni küzdelem mellett a főhős egyéb (pár)kapcsolati problémái is
terítékre kerülnek a filmben, meglepő őszinteséggel sugallva az
életigenlés fontosságát, s egyúttal a megadatott életidő maximális
kihasználását.