Ha akarnám, sem tudnám letagadni, hogy abba a generációba tartozom,
amelynek „muszáj” volt 13-14 éves fejjel titokban megnéznie az Amerikai
pitét, hiszen „mindenki” erről áradozott az iskolában. A vígjáték,
amiben pitét dugnak – járt szájról szájra Paul Weitz filmjének
általánossá vált definíciója. Kétségtelen, hogy a szoknyavadász fiatalok
ha új műfajt nem is, új színt egyértelműen hoztak az általuk még
hatásvadászabbá váló zsáner történetébe. Hogy ez jó-e, mindenki döntse
el maga, az viszont biztos, hogy a néhányszor már bevált recept így, 13
év távlatából is működik.