Amikor 2009-ben kijött az Avatar, sokan a két dimenziós filmek
végromlását vizionálták. Szerencsére nem lett igazuk, sőt talán nem
túlzás kijelenteni, hogy a kék fazonok továbbra is etalonnak számítanak.
Az elmúlt bő három évben egyetlen olyan filmet sem sikerült megalkotni,
ahol a plusz „D” hasonlóan katartikus élmény adott volna. Persze akadt
pár jobban sikerült darab, például az egészen friss Hugo, de a
legtöbbször a 3D jelzés nem több, mint parasztvakítás. Szerettem volna,
ha A titánok haragja rácáfol a fenti megállapításomra, de a katarzis
ezúttal is elmaradt.