A bemutatott képek a jövőbeli társadalomról, erkölcsről, nagyvárosokról és úgy egyáltalán a világról szinte kivétel nélkül negatív utópiák, amik negatív kisugárzásuk ellenére mégis igen hálás alapnak bizonyulnak, és ezt a filmtörténet során már számos alkalommal bebizonyították. Elég csak a francia új-hullám Truffaut-jára gondolni a Fahrenheit 451 kapcsán, Stanley Kubrickra, a Mad Max-szériára vagy számos egyéb alkotásra, mint például a nemrégiben mozikba került Éli könyve.

A Terminátort érdemes még mindenképpen szóba hozni az aktuális amerikai animációs film miatt, ugyanis a két történet tagadhatatlanul egy tőről fakad. A disztópikus történeteknél bár megesik, hogy homály fedi a Föld elpusztulásának okát, de gyakoribb, hogy az ok megjelölésére sor kerül már a kezdeteknél. A tragédia általában természeti katasztrófának, a fogyasztói társadalom önpusztításának esetleg egy háborúnak köszönhető. Így van ez itt is, ahol nem a Harmadik Világháború, hanem a gépek és emberek közti végzetes harc tette fel az i-re a pontot, hogy aztán lakatlanul hagyja a valaha volt zöld bolygót. Így akár nevezhetnénk a lefestett jövőt egy poszt-Terminátor világnak is, ami csak majdnem lakatlan, ugyanis néhány furcsa szerzet azért még lopakodik a kiégett járművek, lerombolt épületek, leszakadt hidak és szennyezett pocsolyák között. A 9 nevű furcsa rongybaba életre keltője, az öreg tudós már halott, amikor a kis figura öntudatra ébred. Gyanútlanul indul el, s hamarosan több hasonló lénnyel is találkozik a nem túl szívmelengető, de annál izgalmasabb környezetben. Hőseinkre azonban veszély leselkedik, a gépek nem nyugszanak, önmaguk folyamatos reprodukálásával törnek a rongybabák életére. A 9-tagú kis társaságon belül is vannak persze ellentétek, amiken előbb-utóbb kénytelenek túllépni a veszély fokozódása miatt.

Shane Acker korábban egy animációs rövidfilmet készített a szereplőkkel, akik történetét most nem utolsó sorban Tim Burton produceri tevékenységének köszönhetően egész estés formában izgulhatjuk végig. Mert a 9 bizony rendkívül izgalmas és akciódús mozi, amely több hagyományt, és műfajt egyesítve válik sokrétű alkotássá. Az ember és gép közti kapcsolatot, a gépek teremtését, az egymásra utaltságot és a jövő kilátásait talán Isaac Asimovnál alaposabban senki sem járta körül, ezért a sztori leglényegesebb pontjának megszületését az ő nevéhez fűzhetjük. Ami kiváltképp emlékezetessé teszi a 9 képsorait, az pedig maga a képi világ. Lassan feleslegessé válik a korszerű animációs technikát méltatni. Már szinte megszoktuk, annak ellenére, hogy változatlanul nehéz felfogni, hogy hogyan lehetséges.

Ami igazán mélybenyomást tesz ebben a filmben, az még a tényleges kivitelezés előtti fázis, vagyis a fantázia. Hihetetlenül izgalmas a sötét tónusú romok és roncsok közt találkozni a szemben álló felekkel, a kiválóan kitalált kézműves és mechanikus figurákkal. Az itt megkomponált világ kreatívan használja fel a steampunk réz-színű, gőzölgő, fújtató, szegecselt, villogó, forgó, csattogó ábrázolásmódját, amelynek különböző változatainak köszönhetően korábban olyan vizuális élményekkel gazdagodhattunk, mint Nemo vagy Balu kapitány kalandjai. Furcsa járművek, titokzatos készülékek, berendezések, hőlégballonok, robotok és ezek összekombinált, újrahasznosított formái, esetleg roncsai. Izgalmas háttér az unalmasnak szintén nem nevezhető történethez, ez nem vitás. A babák különböző karakterei, melyek más-más embertípusokat juttatnak eszünkbe, szintén fontos részét képezik a történetnek, és a befejezés igazából csak ennek tükrében nyer értelmet.

Az Egyesült Államokban aratott sikereit Bizonyára Európában is folytatni tudja majd. A 9 című film hazánkban a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál során mutatkozik be, de reméljük, minél hamarabb műsorra kerül.