Szabó Simon, akit a „Moszkva tér” és a „Zuhanórepülés” című filmek színészeként is 
ismerhetünk, mostanában rendezőként is megcsillantja tehetségét.
Simon első
nagyjátékfilmjében a városi fiatalság életébe nyerhetünk bepillantást. A
„casting” során – Znamenák Istvánon kívül – csak, olyan amatőr vagy fél-profi
színészek kiválasztása volt a cél, akiknek nagyjából önmagukat kellett
alakítaniuk a jelenetekben.
Az alkotás Szabó Ervintől vett
idézettel kezdődik „Én hajtogatok, Te hajtogatsz, Ő hajtogat,
Mindenki hajtogatja a magáét.”  A film cselekménye több szálon zajlik, melyek
nem fonódnak össze, így különálló történeteket ismerhetünk meg, melyek
külön-külön meg van a maga drámája. Az egyes „minidrámákban” láthatunk graffitis
fiatalokat, tilos DJ-ket, leszbikus lányokat, cimbalomszállító roadokat, hűtlen
fiatalokat, alkotói vállságban szenvedő írót, a Jászai Mari téren gyakorló
breakeseket (akik tényleg ott lógnak minden nap: Soldiers).
Az egyes részek
szereplőit az köti össze, hogy mindannyian megpróbálnak valahogy boldogulni,
előre jutni az életben, és inkább az underground kultúrához köthetők. Simon nem
társadalmi keresztmetszetet szeretett volna készíteni.
A forgatókönyv alapjául
szolgáló sztorikat, a saját és környezete életéből vette (például, Simon a
hétköznapi életben roadként is dolgozik, azzal a sráccal, akivel a filmben is
látható). Ezek olyan történetek, amelyeket mi is hallhatunk ismerőseinktől,
barátainktól vagy az utcán. A sztoriknak nincs komolyabb lezárása, és inkább
csak bepillantást nyerhetünk a fiatalok hétköznapjaiba, és láthatjuk, hogy
milyen problémákkal szembesülnek nap mint nap.

Az alkotás a 40. Magyar
Filmszemlén elnyerte a legjobb első filmes rendező (megosztva Szajki Péterrel) és a
legjobb producernek (Csáky Attila) járó díjat. Az utóbbi elismerés annak is
köszönhető, hogy ez a film nagyon kis költségvetésből készült, és nagyjából egy
jobb autó árából hozták össze a készítők. Az alkotás nagyon érdekes,
elgondolkodtató és egy maradandó élményt nyújt a nézőknek. Az, aki jegyet vált
rá, arra számítson, hogy nem fog nyom nélkül eltűnni az agytekervényeiből és
biztosan el fog gondolkodni a saját és a környezete életén.