A Turner-díjas, brit képzőművész munkáira jellemző, az alapos előkészület és sokrétűség. Az elsőként Budapesten bemutatott új munkájában, egy 1920-as években tanulmányait Angliában végző fiatal indiai maharadzsa, Yeswant Rao Holkan, Indore-ban felépített palotája köré sző új történetet, melynek felépítésén a modernista építészet és formatervezés kiemelkedő alakjai (többek között Eckart Muthesius, Le Corbusier, Eileen Grey és Breuer Marcell) együttesen tevékenykedtek. Tehát adott egy fiatal maharadzsa, aki európai neveltetést kap és egy építész, valamint az art deco és a bauhaus, a XX. Század első harmadának a végén.

A budapesti Három madár, hét történet, betoldások és elágazások (2008) című új munkájában, Starling egy több kontinensen és kultúrán átívelő, huszadik század ’20-as, 30-as évekre visszanyúló, többszörösen összetett, szerteágazó történetet épít fel. Starling ebbe a projektbe egy torinói kiállításra készülve kezdett bele, mikor egy helybeli archívumban rábukkant egy indiai maharadzsa esküvői fényképeire, mely a történet felgöngyölítésére ösztönözte az 1920-as években tanulmányait Angliában végző fiatal Yeswant Rao Holkar (1908-1961), Indore
Maharadzsája, aki európai tartózkodása során a modern művészet szerelmese lett, megbízta a fiatal német építészt, Eckart Muthesiust (1904-1989), hogy tervezze és építse meg új palotáját Indore-ban. Ez az épület utóbb a modernista építészet és formatervezés legnagyobb művészeinek . Többek között Le Corbusier-nek, Eileen Grey-nek, a magyar származású Breuer Marcellnek, Lily Reichnek. Elsőként Berlinben gyártott alkotásait felvonultatva az európai modernista belsőépítészet, és technológia jelentős példájává vált. Ezenfelül a palota
Dicsekedhetett India első, magánépületbe épített légkondicionáló berendezésével is, amelynek kivitelezője és üzembe helyezője nem más volt, mint a berlini vízvezetékszerelő, Heinz Riefenstahl, a náci propagandafilmek hírhedt rendezője, Leni Riefenstahl öccse.

Az épület művészet- és kultúrtörténeti jelentőségét fokozza, hogy a maharadzsa Constantin Brancusit (1876 -1957), a román származású, Párizsban élő, nemzetközi hírű szobrászművészt kérte fel arra, hogy egy szentélyt tervezzen a palotához. Ez végül sohasem valósult meg. A maharadzsa a meditációs szentély megépíttetésével egyfajta vallási reformot kívánt reprezentálni, amelyben a tradicionális hinduizmus, Brancusi modern szobrai által megjelenített esztétikummal és spiritualizmussal ötvöződött volna. a „Megszabadítás temploma ” terveihez készült eredeti akvarellek és vázlatok közül majd egy tucatnyit a párizsi Pompidou központ kölcsönzött a kiállításra.
Amennyiben ez a szentély a távoli Indiában megvalósult volna, úgy ezt az épületet nemcsak az európai modern művészet, hanem a modernitás, mint társadalmi és filozófiai elképzelés emblematikus példájaként tarthatnánk számon. Brancusi művészettel és spiritualizmussal kapcsolatos elképzeléseinek is megtestesülése lehetett volna.
Simon Starling installációja a legkülönbözőbb eredetű és történetű kulturális produktumok egész sorára támaszkodik. Munkájában azokra a kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt, amelyek a tényszerű információk és a fikciós elemek között játszanak szerepet. Az egymásnak gyakran ellentmondó elvárások, illetve információk Simon Starling nézete szerint elsősorban is szubjektívek, kulturálisan determináltak, de nagyon gyakran tudattalan motivációk által is meghatározottak. érdekes és árulkodó példája ennek a kölcsönhatásnak az a mód, ahogyan maga Muthesius is „fikcionalizálta ” saját szerepét a maharadzsa palotájának megtervezésében. A kulturális közeg jelentőségét és befolyásoló erejét szemlélteti, hogy az építész, amikor terveit az európai közönség előtt bemutatta, az épületet fedő, a modernizmus felől nézve divatjamúlt nyeregtetőt, egyszerűen kiretusálta a fotókról.1959-ben az építész Muthesius újra visszatért Indiába, mikor Fritz Lang tanácsadójaként részt vett az 1921-es forgatókönyvből készült, Hindu síremlék című film forgatásán. A kiállításon nemcsak Fritz Lang 1959-esfilmje, hanem a történet két korábbi verziója, Joe May 1921-es némafilmje és Richard Eichberg 1938-as alkotása is bemutatásra kerül. A Ludwig Múzeum kiállításán Egy 1:1 méretű építészeti modell formájában . Megjelenik a korábbi torinói kiállítás helyszíne, híres La Fetta di Polenta (Puliszkatorta-ház). a budapesti kiállításon Starling fotói mellett láthatók még Emil Leitner, Muthesius és Man Ray különleges, archív felvételei is a maharadzsa palotájáról.

A kiállítás lehetőséget teremt a látogatóknak arra, hogy létrehozzák saját értelmezésüket, saját történetüket. Arra buzdítja nézőit, hogy a kiállítótér kereteit felszabadítva konstruálják meg saját történeteiket.