Pontosan az idei volt a tizenötödik év, amikor kimentem a Szigetre bulizni. Pontosan öt éve nem élvezem a Szigetet. Ugyan ennyi ideje nem vagyok kint mindennap és, ha nem vagyok kint rosszul vagyok. Rossz, ha bent vagyok, rossz, ha kint vagyok, valami köztes állapotot kellett keresnem. Nyilván ezrek vannak ezzel így, hiszen a Sziget szervezők is kitalálták, hogy kell egy hely, ahol bent vagy a Szigeten, de mégsem vegyülsz el hanem, mint egy ketrecből figyeled a beszűrődő zajokat. Ez a hely a Nagyszínpad melletti Szeparé. Innen mindent hallasz, mégsem élvezel semmit, legfeljebb öt sör után már hajlandó vagy bootlegekre mulatni. Ráadásul a Nagyszínpad közelsége lehetővé teszi, hogy az utolsó utáni pillanatban menj ki a kedvenced koncertjére, amiért talán kifizetted a tízezer forintot bár, ha bent vagy a Szeparéba, sanszos, hogy a jegyed is respektjegy, vagy sajtó, vagy vip in vip, vagy BÁRMI… a lényeg, hogy ingyen volt.

Kötelességtudóan kimentem a Nagyszínpadhoz, megnézni az összes pénteki koncertet.

Haydamaky robant fel először a Nagyszínpadon, akiket mi nemes egyszerűséggel matyimakiknak hívtunk, mert egy Barátunk Hajda Matyi. Az ukrán zenekar egész autentikus rockkal állt neki a nemzeti zenélésbe, majd egyre elviselhetőbbé lettek, bár én sosem szerettem a népzene összekeveredését, más modern stílussal. Itt ugye nem elektroval, hanem rockal volt mixelve.

Kattints a képre, és nézz Sziget 3. napi életképeket!

Őket követte a JET. Ki? JET! Senki? Hát akkor azt mondom, hogy árjúgonnabímájgörl! Na, ugye. Az auszrál banda rajongói azon mehettek át, mint tegnap és ma a Placebo rajongói, hiszen a JET énekese londoni kocerten összeesett, pár napja ugyanezt csinálta Brian Molko is. Azt hiszem a JET srácok kitettek magukért, nem lehetett okunk panaszra.

Most lehet dobálni a követ, a Primal Scream-et csak negyed órán keresztűl tudtam figyelemmel kísérni, mert egyéni ízlésemnek túl eklektikus rockot nyomtak.

A Pendulom élő rockot játszó hangszerekkel fokozta az amúgy sem gyenge zene hatást, a remixeik remekül működtek, a Nagyszínpad kellett ehhez az előadáshoz. A legszebb az volt, amikor egy ötvenkörüli párt láttam kézen fogva, tátott szájjal fotózni, hogy ez milyen jó!

Mivel a Pendulum az előzenekar dolgát nagyszerűen elintézte, soha nem látott tömeg gyűlt össze a Nagyszínpad előtt. Az új albumról épp olyan vehemenciával tolta a Prodigy a def-elektrot, mint a korábbi már-már legendássá vált slágereket tartalmazó albumokról. Volt Diesel Power, Smack My Bitch Up, és még Out of Space is! Eszement volt a koncert és a közönség minden tagja.

A nagyszínpados őrület után vissza kellett mennünk a ketreceinkbe – Szeparé -, elfogyasztani még néhány dobozos pilzenit, hogy kellőképpen ráhangolódjunk a Szigetbejárásra. Klasszikus útvonalon hagytuk el a Sziget központ területét, végig a főcsapásokon. A bejárathoz közelítve (K-híd felé) bementünk chillezni a Cöxpont Ambient sátorba, ahol az antropos.hu főszerkesztője élte ki VJ-szenvedélyét (Praxinoscope), és vetített napnyugtától napkeltétig. A helyszínen hering módjára feküdtek az emberek, senki nem táncolt, összebújva moziztak és hallgatták az ambientet, és melgedtek, mert bizony hajnalra lehelet mutógatósan hűvös lett.

Tovább mentünk. Nem is értem mi volt a cél, de H-híd lett belőle és Szigetelhagyás. Hogy miért? Mert a rengeteg jól viselhető külföldin kívül zömében ilyen mondatok voltak hallhatóak az anyanyelvemen: “Nem ad pénzt ez a szemét!” – és veri a bankautomatát, válogatott káromkodások közepette, mert nem tud fogyasztani, vásárolni, venni, megszerezni… A másik kedvencem, amikor srácok vonulnak és  egymás kezéből veszik ki a telefont, közben üvöltve hallatszik a “Hol vagy? Hol vagy?”.

Szombaton Klaxons és Placebo, és remélhetőleg jó sok nappali élmény!

Kattints a képre és nézz Sziget 3. napi partyfotókat (Partyaréna, Meduzza, Cökxpon, Mokka…)