Rendhagyó utcaművészeti projekttel veszi kezdetét Budapesten az észt hét…
Sok azért ez az öt nap is, halljátok. Azt hittem, csak nekem vannak
súlyos gondjaim a napi tíz év öregedéssel és a nyálkahártyámmal, de
nem, ami velem van, az az egész Szigettel van. A bomlás jelei
mindenütt, fáradt, még a partifotózáshoz pózolni is alig képes arcok,
lézengés, téblábolás, sár a vádlitól a vállig, karikák a szem alatt.
Hogy mit lehet ebből kihozni? Egészen sokat, ha értelmiségi rockerek,
garázselektró-munkások, beteg norvég punkok és Mike Patton gondoskodnak
erről, felváltva. Mindent látni kellett, ezért duplalemezes extra
változatú cikkel búcsúzunk a Szigettől egy electro felé húzó mindenevő
és egy mellékállásban reagge-rajongó rockerlány kommentárjával.
A szombat minden Sziget alkalmával a legerősebb nap. Hiszen ilyenkor
boldog, s boldogtalan rúgja a port a K-hídról bejőve. Leginkább a
fiatal brit muzsikusokért rajongók örülhettek a Nagyszínpad szombat
esti felhozataláért.
A lábaink előtt hevert a világ, néhány órára. Láttunk Prodigy-t,
Pendulumot, Jetet… Söröztünk, sok zenét hallgattunk és vándorultunk.
A válság, a másfél-kétszeresére emelkedett sztárgázsik, a megújulás
kényszere és némi politikai-diplomáciai csörte tartja kényszerpályán a
Sziget szervezőit, a fesztivál atyja azonban nem csügged és nem
zavartatja magát. Gerendai Károly ráncfelvarrásról, vérfrissítésről és
kivágott fákról mesélt az Antropos.hu-nak, továbbá megmagyarázta a Toten
Hosent. Nagyinterjú.
Lassan minden kiderül Közép-Európa legnagyobb fesztiváljáról. Egy
színpad-összevonás, pár komoly átszervezés, politikai és
környezetvédelmi háborúk és a spanyol táncművészet ad kihívást többek
közt a szervezőknek. A fákat viszont nem buliból vágják ki.