Egy ideje hallgatom a lemezt. Gondoltam most már eljött az ideje, hogy arc is társuljon a hanghoz, zenéhez. Meglepődtem, mikor megláttam a fotókat. Hangja alapján idősebbnek gondoltam az énekest. Justin egy 18 éves, éppen középsulit végzett szemtelenül fiatal srác. Torontóban él, bár New Yorki születésű. Japán apuka és amerikai anyuka szerelmének gyümölcse. De nem az egyetlen, hiszen 6 testvére van. Muzikális családból jött, olyanból, akiknek otthonában mindig szólt a zene. Négy fiútestvére szintén zenész. Első dalát 12 évesen írta. 14 évesen kezdett el gitározni tanulni mexikói osztálytársai hatására.
Az album korai dalai akkor születtek, amikor 15 éves volt. Hihetetlen, hogy ilyen fiatalon milyen érzelmi mélységű dalokat hozott létre és úgy tud énekelni, hogy sokan megirigyelnék. Az egész lemez érzelmekkel teli, és nagyon őszinte. A dalok szerelemről, reményről, életről és halálról, az elszenvedett veszteségekről szólnak. Főleg Rhythm & Blues és Soul stílusú dallamok jellemzőek az albumra, ami bizonyára Lauryn Hill és Marvin Gaye hatásának köszönhető, hiszen az előadó saját elmondása szerint sokat hallgatta ezen művészek dalait, és az ő éneklési stílusukat szeretné követni. A BBC lemezajánlója szerint „az elmélkedő, komoly akusztikus soul 11 hatásos darabja” található az albumon. A lemez címét édesanyja után kapta. Stílusát én romantikusnak nevezném, de nem a szó „szerelmes-nyálas” értelmében. Azt értem ez alatt, hogy visszatér az akusztikus hangzáshoz, jóformán egy szál gitárral játszik, mély érzelmes dalokat hoz olyan stílusban, ami nem igazán jellemző korosztályára és olyan témákat dolgoz fel, amik mindannyiunkat foglalkoztatnak, csak talán nem valljuk be, vagy talán azt gondoljuk ciki róla beszélni. Hát ő kimondja.
Aki teheti mindenképp hallgasson bele! Érdemes.
Hozzászólások