A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum 2015 tavaszán átfogó, egyben hiánypótló kiállítást szervez a magyar származású, Oscar-díjas operatőr, Zsigmond Vilmos fotóművészeti munkásságából. A tárlat tíz héten át várja majd a látogatókat.

Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjjal és több rangos nemzetközi filmes elismeréssel kitüntetett operatőr munkásságát olyan filmekből ismerjük, mint a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások vagy a Fekete Dália. Filmjeinek védjegye a világítás találékony használata, a fény művészi alkalmazása. Egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű: képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak.

A kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. Zsigmond Vilmos az ötvenes évek elején, még Magyarországon kezdett el érdeklődni komolyabban a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című, több nyelven is kiadott műve. Ennek segítségével autodidakta módon megtanulta a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. Az előhívást szintén maga végezte, így lehetősége volt megtanulni a fotózás laborálási eljárásait is. Ezek a tanulságok aztán operatőri munkájában tovább értek, fejlődtek, és alkalmazásukkal jött létre e nagyszerű filmes életmű, melynek indulása egybefonódik az amerikai film meghatározó korszakával, az Új Hollywood-nak nevezett filmtörténeti periódussal.

Zsigmond Vilmos 1951-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, majd sikeresen diplomázott 1955-ben. Az 1956-os forradalom alatt az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr a hetvenes évek elejétől együtt dolgozott korai filmjeiken azokkal a rendezőkkel, akik alapjaiban változtatták meg az amerikai filmgyártást, mint például Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg. Míg a nagy filmstúdiók addig látványos, könnyen befogadható filmeket készítettek, Zsigmond Vilmos alkotótársai új alapokra helyezték a filmgyártást. Rendre felrúgták a történetmesélés hagyományos szabályait, külső helyszíneken forgattak, a realizmus felé fordultak, céltudatosan törekedve arra, hogy ismét művészi színvonalra emeljék az amerikai filmet.

A mintegy 150 darabot számláló fotóanyag az 1950-es években indul, és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be Zsigmond Vilmos alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit. A kiállítás kiegészül továbbá a filmes életmű darabjaival is, hogy láthatóvá váljanak a fotográfiai alkotások és az operatőri tevékenység szoros összefüggései, segítve egymás értelmezését.