Miért (lenne) érdemes pár hétig kerülni az instát és a Facebookot? Ha nincs még meg az újévi fogadalmad, a Szponzorálatlan Poszt márka- és influencergyalázó szerzője összeszedett pár érvet amellett, hogy miért is lenne érdemes 2020-ban digitális detoxot tartani ezeken az oldalakon.

Az Instagram elődje egy Burbn nevű whiskymaniásoknak készített alkalmazás volt (kb. egy Foursquare alkoholistáknak), amivel a felhasználók bejelentkezhettek kocsmákból, illetve képeket oszthattak meg a lealjasodásukról. Aztán fél év használat után a fejlesztők rájöttek, hogy szinte csak a fotómegosztás funkció érdekli a felhasználókat, ezért belekezdtek egy új alkalmazás fejlesztésébe, ami ötvözte a Hipstamatic szűrőit a Facebook közösségi jelenlétével és kész is volt az Instagram.

Nem insta specifikusak az aggályaim, ez a poszt nem a feltöltött képekkel való visszaélésekről vagy a cenzúrát végző, rosszul kalibrált algoritmusokról fog szólni, hanem 4 pontba szedve arról, hogy a közösségi oldalak hogyan sorvasztják el a felhasználóikat.

1. Saját magad helyett egy digitális perszónát fejlesztesz

A dopaminfüggés miatt szaródik el minden: amikor figyelnek rátok és elismerik a filterezett zsíros homlokotokat egy rohadás szelfin, attól megindul a boldogsághormon termelődése, ami stresszoldónak sem utolsó és elsőre úgy tűnt, hogy az alkoholnál kevesebb káros hatása van ezeknek a visszacsatolásoknak. Az online avatárod szükségszerűen jobban néz ki és sziporkázóbb, mint te, viszont csak az életed homeopatikus szegletét mutatja – mégis ennek a digitális másnak a fejlesztésére és életben tartására áldozol aránytalanul sok erőforrást, hiszen erre a soha nem létezett személyre érkeznek a visszajelzések, a valódi személyiséged pedig sokkal lassabban fejlődik.

2. A hülyék jobban látszanak

Nem igaz, hogy a mostani 30 alattiak lennének a legönzőbb és nárcisztikusabb f*szokból álló generáció: ugyanannyi személyiségzavaros található itt is, mint korábban, csak ők az elsők, akiknek kamaszkoruktól rendelkezésükre áll a felület, hogy megmutassák magukat és legkésőbb VV Aurelio óta azért lehet tudni, hogy ez nem mindenkire van jó hatással. Nem lett több a seggfej, csak jobban látszanak – a világ körülöttünk is sokkal jobb hellyé vált az elmúlt években, csak a figyelemfelkeltés kevéssé működik jó hírekkel, ezért érzitek állandóan fenyegetve magatokat.

3. Az elégedettség átélése helyett a boldogság demózása

A z-generációsokat és milleniálokat azért is baszogatják a kiégett ratkósok (és a mai negyvenesek nagy része is), mert őket már jellemzően csak egy szülő nevelte és a feltétlen anyai szeretet mellől jelentős részüknek hiányzott az elvárásokat támasztó atyai, és emiatt öntudatra ébredésüktől kezdve azt hallották, hogy különlegesek és bármit elérhetnek. Sajnos erről a világot elfelejtették értesíteni, szóval az első komolyabb iskolai, párkapcsolati vagy munkahelyi csalódásnál hatalmas a pofára esés és innen egyenes út vezet a szorongást csökkentő alkoholhoz, kábszihoz, szerencsejátékokhoz, illetve közösségi felületekhez, mert a dopaminra ilyenkor nagyobb a kereslet.
Ezért is van az a pszichológiai megfigyelés, hogy a depresszióval küzdők social tevékenysége megnő: egyszerűbb a digitális perszónán dolgozni, mint az igazin. Egy esztétikusabb test vagy egy kevésbé tré fej elérése hónapok megfeszített munkája lehet, egy edzőtermi pucsítós kép viszont 2 perc alatt megkomponálható a jól megválasztott világítással, szűrőkkel és pózzal, csak ilyenkor azzal nem számol a posztoló, hogy a gyorsan begyűjthető elismerés mellé nem kapja meg a befektetett munka mellé járó elégedettséget (ami valójában a boldogság), fittséget, hogy a kedvező fénytörésről ne is beszéljünk.
Mára ezeknek a felületeknek köszönhetően sokkal fontosabbá vált a boldogság demózása (javarészt idegeneknek), mint a valódi elégedettség megélése. A kudarcok, traumák pedig erősítenék a jellemet, ha feldolgoznánk őket és tanulnánk belőlük, hiszen fényben növekszünk, árnyékban formálódunk.

4. Rosszul megválasztott példaképek

Nem az Instagram hibája, hanem a közízlésé (és így sajnos valamennyire a tietek is), hogy kik és milyen gondolatokkal inspirálják követőiket két szponzorált poszt között. Szókratész kiemelten fontosnak tartotta a példaképek kiválasztását: az antik görög társadalomban az életvitelre és gondolkodásra legnagyobb hatással lévő influencerek a filozófusok és az élsportolók voltak, Platón Állam című műve mégsem hemzseg hellén szakállolaj készítők fizetett megjelenéseitől. Ezt csak azért mondom, mert Magyarországon az 5. legtöbb követővel rendelkező instás Hódi Pamela, aki maximum a megfontolt párválasztásban lehet komoly inspiráció mindenkinek.
Szponzorálatlan poszt ünnepi jótanács: vegyetek fel az újévi fogadalmaitok közé pár hét digitális detoxot! A felszabaduló időben (a statisztikák szerint átlagosan napi 2 óráról beszélünk) képezzétek magatokat, próbáljátok ki, hogy nő-e a bickó anélkül is, hogy bejelentkeznétek egy konditeremből és hogy kibírja-e a Föld lakossága, ha nem tudja, hogy milyen fingatós kajákat esztek össze.
A legtöbbször semmilyen meggyőződéssel vagy gondolattal nem rendelkező influencerek helyett válasszatok magatoknak olyan, a világ iránt felelősséget érző példaképeket, akik érdemesek a figyelmetekre és inspirálhatnak titeket, hogy a jelenleginél többek legyetek. Jelöljetek ki ambiciózus célokat, mert amit akartok, annak kb. a felét éritek el a tapasztalatok szerint: ezért lesz általában pornós az, aki eredetileg a médiában akart dolgozni és így válik bohóccá, aki az influencerséget célozta be – szóval ezek inkább ne legyetek :) Teljenek offline az ünnepek! Találkozunk 2020-ban mindazokkal itt, akik nem fogadták meg a fenti tanácsokat!