Ha előítéletesek akarunk lenni, azt mondanánk: a német és a jamaikai lélekben nincs semmi közös. Még szerencse hogy a reggae műfaja többek közt az előítéletek felszámolását tűzte zászlajára! A reggae zene legkiemelkedőbb európai zenésze, Gentleman ugyanis a szászországi Osnabrück városában látta meg a világot Otto Tilmann néven, egy lutheránus lelkész fiaként.

Hősünk kiskamasz volt még, amikor felfedezte testvére lemezgyűjteményében Dennis Brown, Peter Tosh és Bob Marley lemezeit. Ahogy az már sokszor előfordult a történelemben: az új zenék egy új világ kapuit nyitották meg az ifjú és fogékony hallgató fejében, aki nem sokkal ezután, tizenhét évesen felkerekedett és meg sem állt Jamaikáig. Ott pedig rá kellett döbbennie: a reggae bizony még mindig élő műfaj izgalmas, aktuális előadókkal – nem csupán egy letűnt kor lenyomata. A Jamaikában eltöltött évek egész hátralévő életét meghatározták – megtanult pl. patois nyelven, ami nemzetközi sikerének egyik kulcsa (a patois Jamaika hivatalos nyelve, egyfajta bennszülött-angol). 1997-ben visszatért Németországba, ahol a Freundeskreis nevű hiphop csapat „Tabula rasa” című dalában tolt egy hamisítatlan, finom reggae-s refrént, megalapozva ezzel hírnevét a szakma és a közönség köreiben.

Néhány maxi és videoklip után 1999-ben adta ki bemutatkozó albumát „Trodin On” címmel. A dancehall elemekkel felturbózott roots-reggae elsöprő sikert aratott Németországban és nem csupán a hivatásszerű raszták körében: Gentleman az ezredfordulóra igazi fesztiválkedvenc lett, köszönhetően annak is, hogy kiváló koncertzenekart szervezett maga mögé. Gentleman tehát visszahozta a reggae-t az európai köztudatba, egyfajta mozgalmat indított el, Németország határain belül és kívül egyarán – a tréfás kedvű újságírók „Germaican” névvel illették a német dancehall reneszánszt. Nagy nyomás volt rajta a debütáló lemez sikere után és ő nem akart hibázni: ismét Jamaikába utazott, ahol olyan legendákkal együttműködve vette fel az új dalokat, mint Richie Stephens, Bobby Digital, vagy a Firehouse Crew. Ezek után nem csoda, hogy a beszédes című Journey to Jah (Utazás az Úrhoz) album a külföldi zenészekkel szemben mindig szkeptikus jamaikaiak körében is általános tetszést aratott.

A világsikert a harmadik lemez beharangozó dala, a Superior hozta meg neki. Azóta megállás nélkül turnézik tíz-tizenkét tagú, változó nevű kísérőzenekarával (eleinte: The Far East Band, később The Environment, jelenleg The Evolution), amelynek lüktetése minden ízében követi a 70-es évek dancehall-reggae hőseinek érzékeny-organikus hangzást és csak a „legszükségesebb” elemeiben engedett a modern megszólalás csábításának. Hősünk pedig élőben valódi szeretet- és energiabomba, hazai koncertjei eddig is élményszámba mentek (a Balaton Soundon lemosta az ő zenéjéhez képest átlag dupla BPM-en üzemelő B52’s bulibrigádot is), lélegzet-visszafojtva várjuk hát Zöld Pardonos fellépését is!