1 | 2 | 3


-Azt
is mondja, hogy hihetetlen változások következnek a szexualitás és a
nemiség területén is. Közismert, hogy a szexuális forradalom kezdete az
1950-es, ’60-as évekre vezethető vissza. Azóta teljesen leomlottak a
szexuális határok, többek között a fogamzásgátló tablettáknak
köszönhetően. Lehet itt még alapvető változás egyáltalán?
-Azt
mondom magának, hogy a szexuális gátak leomlása után még nem végeztünk
a másik fontos fal leomlasztásával: a nemek közötti merev határok
eltörlésével. Ha valakitől megkérdezték, milyen nemek léteznek, néhány
évtizeddel ezelőttig magabiztosan vághatta rá: férfi, meg nő. Egész
kultúránk azon alapul, hogy évezredek alatt felhalmoztuk mi a férfias,
mi a nőies, mit csinál az egyik, mit a másik, mi választja el őket –
például mit akarnak a férfiak és mit a nők a párkapcsolatokban. Ma
azonban azt tapasztaljuk, hogy néha egy férfi jobban hasonlít egy nőre,
mint egy másik férfire. A falu bikájában és a diszkó legkelendőbb
úrinőjében sokkal több a közös, mint bennük és egy huszonéves lányban,
aki hercegnőnek képzeli magát. A nemek kulturális felaprózása történik,
pontosabban megsokszorozása. Ráadásul a világ tele van uniszex
dolgokkal, ami a nemiség kiiktatását követeli – például aki emos, az
csak sokadik sorban fiú, vagy lány, tehát a biológiai oldal sok esetben
háttérbe szorul…

-Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a
hagyományos nemi szerepek teljesen felborultak. Eredeti biológiai
tényezőit tekintve a férfiak a világ munkáinak javát végezték,
fenntartották a családot, míg a nők a maradék munkákat látták el, és
gyereket szültek. Ez mára megváltozott, a szerepek fellazultak, bárki
csinálhat bármit. Így viszont a hagyományos nő-férfi leosztásnak a
nyilvánvaló különbségeken kívül nem sok értelme marad, viszont nemek
sokasága jön létre, amelyekkel a genderkutatás foglalkozik. Ha létezhet
falu bikája, mint nem, de 40 éves jéghercegnő-szerep is, ha nemek
sokasága jön létre, akkor tényleg beláthatatlan változások következnek
az emberi kapcsolatokban. Ebben az esetben viszont miért beszélnek
mégis legtöbbet a homoszexualitásról?
-Nagyon is van értelme
erről beszélni a legtöbbet. A homoszexuálisok küzdelme arról szól, hogy
ismerjék el őket és a jogaikat, de ezt csak egy olyan társadalom fogja
megtenni, ami belátja, hogy vége a hagyomáyos nemi szerepeknek. Ezért a
melegeket úgy is tekinthetjük mint a kulturális nemek által
újraalkotott világ zászlóshajóit. Amíg nem ismerik el, hogy a
homoszexuálisok egy külön nemiség a sok közül, addig saját magukról sem
fogják elismerni, hogy nem nők többé, hanem mondjuk jéghercegnők egész
életen át. A férfiak és nők sokat fognak még szenvedni amiatt, hogy
társadalmi elvárásoknak próbálnak megfelelni. Persze erről még keveset
beszélnek. Három divatosabb területe van jelenleg a genderkutatásnak.
Az egyik a nők szabadságharcaként jelenik meg, őket kell felszabadítani
a hagyományos társadalmi szerepek alól, amelyek csak társadalmi
termékek, nem öröktől valók. A másik a homoszexuális-kutatásból
kiinduló kisebbségvédelem, vagyis annak kutatása, hogyan nyomnak el és
használnak ki más rétegeket is éppen úgy, mint a nőket. A harmadik és
legkisebb szegmens – és ebbe illeszkedik amiről eddig beszéltem – pedig
azt vizsgálja, melyek a nemiség új szempontjai és mit hoz majd ebben a
kérdésben a jövő…

-Magyarországon a szexuális forradalom hogyan zajlott le és mikor, ha egyáltalán lezajlott?
-Magyarországon
lényegében ez nem ment végbe. Nálunk győzött az államszocializmus, a
nemek közötti problémákat pedig úgy kezelték, hogy a munka világában
egyenjogúság, nincsenek nők és férfiak, csak emberek – mindenki lehet
hegesztő, de akár igazgató is. Otthon viszont tradícionális és
autoriter viszonyok uralkodtak továbbra is. A férfi gályázik és
parancsol, a nő szintén dolgozik, csak éppenséggel hazatértekor még a
családot is kiszolgálja és a gyerekeket is ellátja.

-De ez a mai napig nem változott.
-Ha
az újabb és újabb generációkban zajló ellentmondásos változásokat nem
számítjuk, ez így van. Az előző rendszerben nagyon jól körülhatárolható
életutakat és szerepeket (nemi szerepeket is) kínáltak, az emberek
tudták, hogy amikor bizonyos dolgokat kipipálnak az életükben
(házasság, érettségi), akkor életük hátralévő része milyen mederben fog
zajlani. Ez egyrészről nagyon biztonságos volt, másrészről lehatárolt
életlehetőségeket jelentett. Szinte adott volt, hogy az emberekre
bizonyos helyzetbe születve mi vár, vagy merre indulhatnak „felfelé”
jól kitaposott ösvényeken. Kétoldali nyomás nehezedett a fiatalokra: a
borzasztóan bejáratott, unalmas, garantált életút nem volt túl vonzó
számukra, másrészt a magánéletben és a bürokratikus közéletben is
rémesen konzervatív társadalmi szabályozók uralkodtak. Voltak öröklött
viselkedési formák, ezeket az idősek találták ki, és aki ezeket
betartotta, annak szép, normakövető élete volt. Itt jöttek a fiatalok.
Azt mondták, hogy “én izgalmasabb életet akarok, nem akarom az idősek
által kitalált normákat és erkölcsöket”. A beatkorszak a ’60-as évek
Kelet-Európájában így zajlott. Ez egészen más volt mint a nyugati ’68.
Ott az ifjúság az időseket nem „elavultaknak”, hanem nagyon is modern,
de elhülyített zombiknak tekintette, az egész társadalmat akarták
megváltoztatni, ami azoké volt, akik a fogyasztás kábulatában, a
karrier bűvöletében, gürizéssel járó értelmetlen felhalmozásban és
kispolgári idillekben akartak élni. Nem érték be a felszabadulással a
férj-feleség öreges világa alól, nekik kommuna és promiszkuitás
kellett, nem nagyobb szabadság és elismerés, hanem egy új világ. Ezért
nem értjük a mai napig, mi történt nyugaton akkor – nálunk a szexuális
forradalom még mindig csak „az ifjúsági probléma tetőződése”…

-Van egy mondás, mely szerint ezt a világot a pénz és a szex mozgatja. Mit gondol erről?
-Jó
kérdés. A világ amelyben élünk, kapitalista alapokon működik, ami azt
jelenti, hogy a főszereplőket csakis a haszon és a profit érdekli. Ezek
a szereplők a multicégek és a spekulatív pénzügyi körök. Tehát a pénzes
része a szólásnak annyiban igaz, hogy minden eszközzel megpróbálják
rávenni az embereket, hogy elfogadják: ez a normális és természetes, ők
is ez alapján keressék boldogulásukat és vessék alá magukat a
fennállónak. A másik oldal már bonyolultabb és a következő „nagy
változáshoz” kapcsolódik: a posztmodern társadalom kialakulásához.
Ennek sajátja, hogy életünk iszonyú sok egymás melletti területre van
felszabdalva. Képzeljünk el egy 500 szobás házat, mindegyik szoba saját
működési elvvel rendelkezik, egy másik világ, a szobák között pedig
bizonyára van olyan is, ahol – a kérdésében foglaltak szerint – mindent
a szex irányít. Az életben a posztmodern társadalom embere számára
nincs többé egység, ahol megtaláljuk a helyünket, ahova tartozunk,
minden szobában más történik, más szabályoknak kell alávetnünk
magunkat, semmit nem alakítunk, többé hanem választunk. Oda megyünk
ahol minden a szexről szól vagy oda, ahol minden a pénzről szól. Oda,
ahol minden gyerekesség, vagy mindenki nagy művész és fényképeket
készít. A szobáknak nincs hatásuk egymásra és nekünk is el kell
felejteni azt, aki az előző szobában voltunk.

1 – Ez nem sci-fi, már a valóság
2 – Szexuális forradalom
3 – 500 szobás ház az egész világ