1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Az előkészítés során nem egy rendező neve
merült fel, így például a korábban a Trainspotting-ot készítő Danny
Boyle-é, a később A gyűrűk urával befutott Peter Jacksoné, vagy éppen a
Közönséges bűnözőket dirigáló Bryan Singeré is. A választás végül
Jean-Pierre Jeunet-re esett, akit állítólag nagyon meglepett a felkérés,
bár eleinte ő sem tartotta jó ötletnek a folytatást, de végül beadta a
derekát, mikor a stúdió – okulva az előző film hibáiból – szabad kezet
adott neki. (Érdekesség, hogy Jeunet-nek a forgatás elején még tolmácsra
volt szüksége, mivel nem beszélt jól angolul.)

Jeunet régi
kollégáit, a trükkmester Pitof-ot látványtervezőnek, Darius Khondji-t
operatőrnek, korábbi író- és rendezőtársát, Marc Caro-t
jelmeztervezőnek, Hervé Schneid-et pedig vágónak kért fel. Az
előkészítés során Jeunet rendkívül alaposan áttanulmányozta az előző
három Alien-filmet, és bár Ridley Scott mesterműve lenyűgözte, az
időközben megváltozott nézői elvárások miatt sokkal akciódúsabb és
véresebb filmet akart készíteni, ami stílusában inkább a Cameron-féle
Aliens-re hasonlít. Jeunet ezen kívül humort is szándékozott adni a
történethez, ami az Alien-ekre addig egyáltalán nem volt jellemző.

Jeunet
az idegeneket némiképp átterveztette, elsősorban a víz alatti jelenetek
miatt, ahol a lényeknek úszniuk kellett, így kaptak krokodilszerű,
széles farkat, de a fejformájuk is módosult kissé, melynek eredményeképp
sokkal gonoszabbak és félelmetesebbnek tűnnek, annál is inkább, mert
ebben a filmben láthatóak először a legteljesebb mivoltukban. (Ezzel
viszont tökéletesen elveszett, ill. jelentősen átalakult a
suspense-faktor, hiszen már nem kellett az ismeretlen lényektől félni,
mindenki – nézők és szereplők is – tudta, mivel áll szemben).
Az
ember-idegen hibrid az eredetei tervek szerint még férfi és női
genitáliákkal rendelkezett volna, ezt a tervet azonban az utómunkák
során elvetették, és a nem kívánatos testrészeket digitálisan
eltűntették, és a tervezők inkább a lény fejére koncentráltak. A
legszembetűnőbb különbség a „sima” idegenekhez képest az, hogy a hibrid
egyednek emberszerű arca, és ami a legfontosabb, szemei vannak, ezáltal
sokkal kifejezőbbé vált, ami főleg a Ripley-vel közös jelenetekben
fontos.

A harmadik részhez hasonlóan ezúttal is vegyestechnikákkal
keltették életre a lényeket: a már sokkal kifinomultabb számítógépes
animációkat a harmadik részben is dolgozó Amalgamated Dynamics
Incorporated (ADI) és a Blue Sky Studios készítette, de Pitof
animatronikus bábokat is épített.

Jeunet filmje elsősorban azért
részesült felemás (de a harmadik résznél mindenképp pozitívabb)
fogadtatásban, mert sokak véleménye szerint lényegesen kevesebb volt
benne az izgalom és a feszültség, mint az előző filmekben. Nyoma sincs
például sötétből előugró idegennek, ehelyett egy – ma már – átlagosnak
mondható menekülő- és túlélőfilmről beszélhetünk, melyben a szereplőknek
el kell jutniuk A-ból B-be, miközben idegenek vadásznak rájuk. A
negyedik rész hangulata ezért egészen más, sokkal „sci-fisebb”, amit az
is erősít, hogy az első rész után 260 évvel járunk, így jobban
érvényesülnek a „kötelező” tudományos-fantasztikus elemek, mint pl. a
fejlettebb technikai berendezések, űrhajók, fegyverek, stb.

A film
igazi pozitívuma Ripley megújult karaktere, aki itt éri el
személyiségfejlődésének csúcspontját. Az első filmben még csak sodródott
az eseményekkel, független volt az idegentől, míg a második részben már
azzal álmodott. A harmadik filmben eggyé vált vele, míg a negyedik
folytatásban már ő maga lett idegenné. „Ne félj tőlem, már én is a
családhoz tartozom.” – mondja.
Jeunet a Scott-ra és Fincherre
jellemző lélektani hatásokat alaposan lecsökkentette, nála már főleg a
véres brutalitás dominál – lám, ennyit számít az a néhány év, amíg
átalakulnak a nézői szokások, és megemelkedik az emberek ingerküszöbe.

Bárhogy
is, mindenképp jó film az Alien 4, de persze nem is mérföldkő az
amerikai filmgyártásban, viszont a meglévő sablonokat ügyesen használva
teljes értékű epizódja a sorozatnak. 70 milliós költségvetésének több
mint kétszeresét termelte vissza (kb. 160 milliót), és hasonlóan az
előző háromhoz, ebből is készült bővített változat. Ez mintegy hét
perccel hosszabb, mint amit moziban láthattunk, és bár Jeunet a
mozifilmet tartja a végleges, rendezői változatnak, nem határolódott el a
bővített kiadás munkálataitól, mint Fincher.

A speciális kiadásban
többek között megváltozott a főcím. Eredetileg Ripley korábbi klónjainak
torzított közelképeit láthattuk, most viszont egy állkapoccsal nyit a
film, melyről kiderül, hogy egy idegen rovaré, melyet szétnyom egy
katona. Ahogy távolodik a kép, kiderül, hogy a katona az Auriga egyik
megfigyelőkapszulájában ül.
Közvetlenül a Királynő-embrió kioperálása után Ripley klónja kinyitja a szemét, majd megragadja és eltöri Dr. Sprague alkarját.

A
tesztelés során a kesztyű és cseresznye képe után egy szőke kislány
rajzát is megmutatják Ripley-nek, ami látható érzelmi reakciókat vált ki
belőle.

Az érkező Betty (a csempészhajó) jelenetét jelentősen
újravágták és kiegészítették. Először az Auriga felé tartó hajót látjuk,
majd Elgyn megadja rádión az engedélykódot (K-A-P-D-B-E), ezután az
eredetinél kissé hosszabban flörtöl Hillarddal. Ezután figyelmezteti
Callt és Vriesst rádión, hogy álljanak készen. Látjuk Vriesst és Callt a
raktérben dolgozni, itt is hosszabbodik a párbeszéd egy obszcén viccel.
Ezt követi Christie fegyverpróbája, ami első jelenet volt az eredeti
változatban. Következik Johner késes jelenete, ami után Vriess, Call és
Johner vitája is hosszabb, a kés eltörését követően pedig Vriessnek van
egy új mondata.

Miközben Elgyn és Perez tábornok üzletelnek,
elhangzik néhány megjegyzés Callról, a beszélgetés végén pedig a
tábornok kifejti a kapitánynak, hogy milyen feltételek mellett
maradhatnak néhány napig az Aurigán.
Miután az egyetlen túlélő
gazdatest, Purvis, ordítva kérdezi, hogy mi a franc van benne, Wren
válaszol neki („Egy parazita! Egy idegen elem!”), majd vita alakul ki
arról, hogy magukkal vigyék-e a férfit.

Ripley és Call kápolnában
elhangzó párbeszéde is kibővült. Megtudjuk, hogy Call a Föld egyik
lakatlan területére irányította a hajót, majd többek között az is szóba
kerül, hogy Call miért jött az Aurigára. Ripley visszaemlékszik arra,
hogy embereket akart megmenteni – köztük egy kislányt is –, de nem
sikerült neki. Kiderül, hogy mindketten szoktak álmodni.

Az alternatív befejezésben végül a Bettyt látjuk leszállni a romokban álló, poszt-apokaliptikus Párizs mellett.

1 – Így született az Alien legenda
2 – Alien: Új lény született
3 – Aliens: akciódús folytatás
4 – Így született az Alien királynő
5 – Alien 3: miért bukott meg?
6 – A végső megoldás után: Alien4
7 – Alien 4: így készült
8 – Alien, mint franchise