1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Egy ideig úgy volt, hogy az első filmhez
hasonlóan ismét H. R. Gigert kérik fel az idegenek megtervezésére, de
Cameron végül másképp döntött, mivel a díszletek és a lények kinézetét
addigra ő már kitalálta, bár azok jórészt még mindig Giger tervein
alapultak. Egyedül a Királynő alakja igényelt alaposabb tervezést,
amelyre végül nem kisebb nevet sikerült megnyerni, mint a legendás Stan
Winstont, aki a Terminátorban már dolgozott együtt Cameronnal. Nem is
annyira a Királynő megjelenése volt a kérdés, hanem az elkészítése, így
Winstonnak egy hatalmas mechanikus szerkezetet kellett terveznie,
amelynek minden testrésze külön, egymástól függetlenül képes mozogni: a
karjai, az „arca”, stb. Egy emlékezetes tesztvideóban látható, ahogy
Winston és csapata – még jóval a végleges szerkezet elkészítése előtt –
deszkákból, limlomokból és fekete szemeteszsákokból összeállított
alkalmi bábuval végez mozgáspróbákat a bábosokkal, ami komoly
segítségnek bizonyult az animatronikus báb későbbi működtetésében.

A
legtöbb trükk-jelenetet amúgy élesben, utólagos korrekció nélkül vették
fel, így például Ripley és a Királynő végső harcát öt napig forgatták
(ehhez kellettek az előbb említett bábtesztek). Cameron előbb felvette
Sigourney Weaver és a Királynő-báb küzdelmét, majd ezt kiegészítette
olyan képsorokkal, melyekben egyméteres modellek „harcolnak”
méretarányos díszletek között.

Habár a 18 milliós költségvetés nem
volt magas, de mindenre elegendő sem, így Cameronnak ügyeskednie
kellett, hogy ahol lehet, spórolni tudjon. Például a Sulaco űrhajó belső
tereinél gyakran használt tükröket, hogy nagyobbnak tűnjön a tér; erre a
legjobb példa a film elején látható hibernátor-terem (ahol a
kommandósok felébrednek), amelyben csak négy kapszula volt megépítve, de
a tükrök miatt ennek a duplája látható. Egy másik eljárás, amivel pénzt
lehetett megtakarítani, az ún. háttérvetítés volt, amikor a szereplők
mögé egy vászonra vetítik rá a háttér eseményeit. Ez a trükk már
akkoriban is ódivatúnak számított, ill. a gyakorlott szemű nézők
könnyedén ki tudták szúrni az ilyen képsorokat, de az operatőrnek,
Adrian Biddle-nek sikerült eltűntetnie az árulkodó nyomokat azáltal,
hogy szemcsésre fényképezte az adott jeleneteket, és nagyon finom
homokot, valamint füstöt fújatott a vászon és a kamera közé.

A
telepesek épületeinek megalkotására is főleg kicsinyített modelleket
használtak, melyek tervezésében és kivitelezésében Cameron is aktívan
részt vett, a belsőkre azonban már alig jutott pénz, így a stábnak
improvizálnia kellett: számos díszletelemet és kelléket a stúdió
közelében lévő roncstelepről szedtek össze, amit egy használaton kívüli
atomreaktorba hordták be, ahol a külső felvételek egy részét végezték.
A
futurisztikusnak kinéző fegyverek elkészítésével is nagyon sokat
spóroltak. Pl. az M-41A impulzuskarabély (ennek használatát tanítja
Hicks Ripley-nek) egy Thompson géppisztoly, egy SPAS dugattyús puska,
valamint egy videókamera tokjának „keveréke”, Vasquez és Drake M56
gyorstüzelő géppuskája pedig egy MG-42-es második világháborús német
géppuska és egy steadicam (testre szerelhető kameramozgató berendezés)
mellényérészének kereszteződése.

Ne felejtsük el, hogy a 80-as évek
közepén még nem állt rendelkezésre olyan számítógépes animáció, amely ma
természetes, ezért számos makettet használtak a különféle
akciójelenetekben, így az olyanokban is, melyekben pirotechnika (pl.
robbanás) volt látható. A méregdrága modellekkel hímestojásként kellett
bánni, hiszen nem állt belőlük rendelkezésre másolat, így minden ilyen
jelenetet csak egyszer lehetett felvenni, Cameron ezért mindent a
legaprólékosabban, snittről snittre (és még azon belül is) megtervezett,
hogy a forgatásnál semmilyen gond ne adódhasson.

Ez a rendkívüli
alaposság tökéletesen visszaköszön a kész filmből, melynek eredeti
hossza 137 perc volt, de a néhány évvel később piacra dobott rendezői
változat 154 percesre bővült, és számos olyan jelenetet tartalmazott,
amely a moziváltozatból kimaradt. Például eredetileg az a jelenet is a
vágószoba padlóján végezte, melyben az LV-426-on, az idegenek támadása
előtt, a Newt nevű kislány szülei és testvére az ismeretlen űrhajó
felderítésére indulnak, majd az apát az arctámadóval a fején hozza
vissza a felesége, aki kétségbeesetten kér segítséget rádión. Az is
kiderül a bővített verzióból, hogy Ripley-nek volt egy lánya a Földön,
aki meghalt, miközben anyja évtizedekig sodródott a világűrben, továbbá
részletesebben is megismerhetjük a kommandósok fegyvereit, és láthatjuk
működés közben az idegenek behatolásának megakadályozására felállított
automata lövegeket is.

Mindenképp érdemes megemlíteni a film magyar
nyelvű sorsát, azon belül is a szinkront. A magyarországi premier
1988-ban volt, ehhez készült az első szinkron olyan remek színészekkel,
mint Farkas Zsuzsa, Juhász Jácint, Rátóti Zoltán, Balázsi Gyula, Kránitz
Lajos, Tolnai Miklós és Gáti Oszkár. (Többek között ebben a verzióban
hangzik el az a mára klasszikussá vált beszólás is, hogy „Nyald ki a
szemfenekem!”)

A rendezői változat az extra jelenetek miatt új
szinkront kapott, amiben megváltoztak a szinkronhangok és a magyar
szöveg is, így például Ripley-nek Menszátor Magdolna kölcsönözte a
hangját. A jelenleg kapható DVD- és Bluray-kiadáson ez a második
szinkron hallható, de a rajongóknak hála, az első is hozzáférhető, igaz,
csak nem hivatalosan.

1 – Így született az Alien legenda
2 – Alien: Új lény született
3 – Aliens: akciódús folytatás
4 – Így született az Alien királynő
5 – Alien 3: miért bukott meg?
6 – A végső megoldás után: Alien4
7 – Alien 4: így készült
8 – Alien, mint franchise