Az MTV előtörténete 1977-ben kezdődött, amikor a Warner Cable beindította első interaktív kábeltelevízió-hálózatát, a Qube-ot. A szolgáltatás több tematikus csatornát tartalmazott, köztük a Nickelodeon elődjét, a gyermekközönséget megcélzó Pinwheel-t, és a koncertfelvételeket és egyéb zenei műsorokat sugárzó Sight On Sound-ot, amiből később a zenei videókat sugárzó Music Television lett.

Bár a videoklipeket az MTV emelte tömegmédiummá, megjelenésük sokkal korábbra tehető. A 30-as évekbeli Max Fleischer rajzfilmek (Screen Songs, Betty Boop) gyakran egy aktuális sláger köré építették fel az egész cselekményt, és hasonló módon egyes Disney és Warner Brothers alkotások is a legújabb filmmusicaljük betétdalait népszerűsítették. Később a 40-es években a Panoram olyan zenegépeket készített bárok és kocsmák számára, melyek a számokhoz készült kisfilmeket is képesek voltak lejátszani, és több ezer úgynevezett “soundie”-t forgattak többnyire jazz zenészek slágereihez. A kisfilmeken általában a zenekart játék közben, a bárok mellett a televízióban is sugároztak önálló műsorokban, vagy éppen két műsor közötti szünetben, de népszerűségük és vásárlásra buzdító hatásuk még jóval elmaradt a rádiós zenei műsorokénál.
 


The Beatles: Can’t Buy Me Love

Modern formájukat a Beatles “A Hard Day’s Night”-jától származtatjuk, a film zenés betéteinek vizuális stílusa óriási hatást gyakorolt a kortárs pop- és rockzenészekre. Új albumaik promócionális videókkal való népszerűsítését a továbbiakban is folytatták, (ehhez még hozzájött a róluk készült rajzfilmsorozat hatása is,).ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy 1966-ban abbahagyták a turnézást, klipjeik éppen elég ismeretséget szereztek nekik. Némelyik máig meghatározónak számít, a ritmusra vágás, lassítások és visszafelé játszás innovatív használatával gyakorlatilag lefektették a “videoklip-esztétika” alapjait.
 
Példájukat több előadó követte, többek között a Byrds, a Doors, a Queen és az Abba köszönheti népszerűségét videoklipjeiknek. A televízióban eleinte másodlagos szerepet töltöttek be az élő felvételek mellett, de a 80-as évek elején több adó is dedikált műsort szentelt nekik. Legjelentősebb a USA Cable Network Night Flight-ja és a HBO Video Jukebox-a volt, majd mindössze néhány hónap múlva, 1981 augusztus 1-én éjfélkor a 24 órában klipeket sugárzó MTV megkezdte adását a vezérigazgató szavaival: “Ladies and gentlemen, rock and roll!”
 


Az első video klip az első MTV-n – The Buggles: Video Killed the Radio Star

Első klipjük, a The Buggles-től a Video Killed the Radio Star találó választás volt, előrevetítette a változást, miszerint a zene promótálásában a a televízió fogja betölteni az elsődleges szerepet. Korai szakaszában az MTV a rádiókban bevált top40 formulát követte, a nap folyamán a legnépszerűbb számoknak a videoklipjeit vetítették körforgásban, és ezeket a csatorna arcainak tekinthető VJ-k (visual jockey, a DJ után szabadon) konferálták fel.
 
Az MTV stílusával óriási hatást gyakorolt a popkultúrára, ennek egyik leglátványosabb példája a 80-as évek meghatározó tv sorozata, a Miami Vice. Az eredetileg MTV Cops munkacímű sorozatban minden eddiginél nagyobb szerepe van a zenének, az egyes epizódok tulajdonképpen egy háromnegyed órás videoklipnek tekinthetők. Az alkotók elmondása szerint a sorozat az MTV generációnak készült, olyan fiataloknak, akiknek a látvány és a hangulat fontosabb, mint a karakterek kidolgozottsága és a történetvezetés. A videoklipek népszerűségének köszönhetően a producerek felfigyeltek a médium lehetőségeire, nagyobb gondot fordítottak elkészítésükre, és már direkt a MTV-n való sugárzás volt a cél. Számos tehetséges hollywoodi filmrendező kezdte pályafutását videoklipekkel, többek között a játékosan kreatív Michel Gondry, az egyebek között a Jackass egyik ötletembereként ismert Spike Jonze, és a Madonna klipeket készítő David Fincher.
 
1985-ben a Viacom lett a MTV tulajdonosa, és az elkövetkezendő években jelentősen átformálták a zenecsatorna arculatát. Elvették a videoklipektől a központi szerepet, és a műsoridő jelentős hányadában konvencionálisabb televíziós műsorokkal helyettesítették őket. Az új műsorok közül némelyik zeneközpontú maradt, mint a zenei hírműsorok, vetélkedők, és a népszerű koncertműsor, az Unplugged. 1992-ben megjelent az első valóságshow az MTV műsorán, a máig futó The Real Life, hatalmas siker lett, és a 90-es évek második felétől kezdve ez a műsortípus lett domináns. Ide sorolható a Rettegés fokának alapjául szolgáló MTV’s Fear, a The Osbournes, ami a Black Sabbath frontemberét azok számára is ismertté tette, akik a legendás zenekarnak hírét se hallották (lásd The Rollins Show ide vonatkozó részét), és a randipárbaj témájú Dismissed. Nem tartozik egészen a kategóriába, de mindenképpen a legnépszerűbb sorozatok közé sorolható még a kultikus tirpákkaszkadőrös Jackass, a hírességeket átverős Punk’d és a leamortizált verda tuningolós Pimp My Ride.
 
Míg az MTV leginkább tinédzsereknek is fiatal felnőtteknek szól, az 1985-ben útjára indított testvércsatorna, a VH1 kifejezetten egy felnőtt nézőközönséget céloz meg, kezdeti időszakában soft rockra specializálódott, ma meg már a nosztalgiafaktorra alapozva minden műsorra kerülhet, ami az MTV-n valamikor jól szerepelt. Ez többnyire ízlésficamos 80-as évekbeli pop zenét jelent, de már a 90-es évek zenéi egyre gyakrabban fordulnak elő rajta, és mutatván, hogy mennyire öregedünk, két kedvenc kőrockerünk, Beavis & Butthead epizódjai is feltűnnek kortörténeti dokumentumként.
 
A 90-es évek elején az MTV még fogékony volt a kísérletezésre, ennek keretében készítették el (kezdetben a BBC-vel közösen) a három évadot megélt Liquid Television-t. A rövid kísérleti animációs filmekből álló agymenés alkotói között megtalálhatjuk az amerikai független animátor legendát, Bill Plymptont is, és a Maus-os Art Spiegelman RAW című képregényantológia sorozatából is több adaptáció kapott helyet. Olyan népszerű sorozatok, mint a Beavis & Butthead, és a nemrégiben élőszereplős moziváltozatot kapott akciócsajos Aeon Flux is a Liquid Television keretében volt először látható. Ugyancsak több teret adott az MTV a különböző rétegzenék népszerűsítésére –  természetesen a késő esti órákban – így kitüntetett műsorokban elektronikus zenei és alternatív rock együttesek számaihoz készült klipeket is sugároztak. Ezek később az 1996-ban indított MTV2 műsorára kerültek át, melyen az eredeti koncepcióhoz visszatérve kizárólag klipek mentek, mára meg szinte teljesen eltűntek az MTV palettájáról.
 


Thriller – Michael Jackson, 1983

Visszatekintve szinte hihetetlennek tűnik, hogy az MTV kezdeti időszakában szinte kizárólag fehér előadók klipjeit sugározták. Teljes rasszizmussal vádolni őket alaptalan lett volna, hiszen az öt első VJ között is volt egy afroamerikai, J.J. Jackson, azonban tény, hogy diszkriminációról volt szó, és ennek sokan hangot is adtak. Az áttörést Michael Jackson Thrillere jelentette, amit először nem is akartak vetíteni, mondván felkavarja az emberek nyugalmát, és persze az előadó fekete. Válaszként egy figyelmeztető feliratot iktattak be a klip elejére, így már műsorra engedték, és azonnali siker lett, népszerűségének csúcsán akár óránként kétszer is műsorra került a 14 perces kisfilm. Jackson és később Prince kitaposták az utat, és utánuk már nem volt megállás a fekete előadók számára.
 
A 80-as évek vége felé a hip hop növekvő népszerűségre tett szert, a műfaj kedvelői rövidesen egy két órás tematikus műsort is kaptak, ez volt a Yo! MTV Raps. Bár a hip hop egyik legpozitívabb mellékhatása az volt, hogy a freestyle rap és breaktánc párbajoknak köszönhetően csökkent a rosszabb hírű környékeken az erőszakos cselekmények száma, ironikus módon legnagyobb sikert elért változata, a média által felkarolt gangsta rap pont ellenkezőleg szinte a bűnöző életmódot dicsőítette. Így történhetett meg, hogy a valódi gengszter múltjukban megkérdőjelezhető, de néha valóban a semmiből kiemelkedő előadók egyszer csak arra ébredtek, hogy derékig gázolnak a pénzben és punciban, és a hirtelen nyakukba szakadt gazdagságtól megzavarodva egy olyan értékrendet közvetítenek az MTV közönsége felé, amelyben legmagasabb helyen a fukszok, kurvák és lowriderek állnak. Elég szomorú, hogy a fekete zenészektől, akik szinte minden lényegesebb zenei műfajban úttörők voltak, pont ezt a legalja gettókultúrát emeltük be a tömegmédiába. Hogy miért is nem előnyös, ha valaki ezen nő fel, elrettentő példaként elég Ogli G-re gondolni.
 
Hogy minél nagyobb nézőközönséget szerezzenek maguknak, a tengeren túl is terjeszkedni kezdtek, még 1987-ben beindították az MTV Europe-t és 1991-ben Ázsiába is betörtek, az MTV Latino-val pedig a spanyolajkú nézőközönséget próbálták bevenni. Az Egyesült Királyságban az MTV-nek több mint 20 változatát sugározzák, ezek közül mint neve is mutatja, az MTV Europe a leguniverzálisabb, amit az egész kontinens számára sugároznak. Műsorait részben az amerikai MTV-ről veszi át, részben saját tartalmat kínál, a zenei blokkokat saját VJ-ik konferálják fel. Az első vetített videoklip a Dire Straits-től a Money for Nothing, melyben Sting énekli refrénként az elhíresült “I want my MTV” szlogent, amivel az MTV-t nem fogó nézőket bíztatták, követelőzzenek kábelszolgáltatójuknál. Nevéből ítélve joggal várhatnánk el a csatornától, hogy különböző európai országok előadóinak klipjeit láthassuk, de erről sajnos szó sincsen. A kivételt a World Chart Express, a nemzetközi slágerlista képezi, ahová alkalmanként magyarok is felkerülnek, így fordult meg többek között a Back II Black, a Hooligans vagy a Magna Cum Laude egy-egy klipje is. Ezenkívül ritkán kerül műsorra magyar zene, legfeljebb alkalomadtán olyasmi, mint a Másfél Varjújához készült animációs klip valami bevállalósabb műsor keretén belül.
 
Saját kategóriáján belül az MTV gyakorlatilag egyeduralkodónak tekinthető. Indítása után Ted Turner létrehozta a Cable Music channel-t (CMC), ami előfizetési díj nélküli alternatívát kínált az MTV-re. A próbálkozás azonban kudarcba fulladt, mivel legtöbb kábelszolgáltató nem tudott helyet biztosítani még egy zenecsatornának. Állítólag az MTV keze is benne volt a dologban, azzal gyanúsítják, hogy arra bíztatott egyes előadókat, ne adják el klipjeiket a CMC-nek. Ami biztos, hogy 1994-ben exkluzív szerződést kötött a hat legnagyobb kiadóval, így gyakorlatilag ellehetetlenítette a konkurencia dolgát, és csak olyan csatornák maradhattak fenn mellette, akiknek profilja legfeljebb csak részben fedi az MTV-ét. Ilyenek voltak az afroamerikai célközönségű BET (Black Entertainment Network), és az Egyesült Államok néhány részén még mindig jelentős népszerűséget élvező country zenét sugárzó CMT (Country Music Television) és TNN (The Nashville Network). Mára mindhárom a Viacom tulajdonában van, és a TNN profilját általános célúra változtatva SpikeTV néven üzemel tovább.
 
Európában a holland TMF (The Music Factory) és a német VIVA építette ki több országban hálózatát, előbbit 2002-ben utóbbit 2004-ben vásárolta fel a Viacom. Viszonylag friss próbálkozás a z Angliában 2002 óta működő ingyenes vételű The Hits. Bár a Viacom még indításának évében létrehozta a TMF UK-t a verseny kedvéért, az EMAP zenecsatornája máig őrzi pozícióját. Írország tavaly jelentkezett egy friss popzenei csatornával, a nálunk is korlátozottan fogható Bubble Hits-szel, aminek különlegessége, hogy (egyelőre) független a nagy médiavállalatoktól. Jelentős európai csatorna még a francia Mezzo, de mivel főként komolyzenével és jazzel foglalkozik, teljesen más közönséget szólít meg mint a többiek.



Dire Straits: Money for Nothing
 
Ázsiában ellenben nem sikerült megszerezniük a vezető pozíciót. 1991-től a Star TV-vel közösen üzemeltették a MTV Asia-t, azonban a szerződés lejárta után a Star TV megalapította a Channel [V]-t, ami saját csatornákkal jelentkezik több távol keleti országban és Ausztráliában, és nézettségben valamivel megelőzi az MTV csatornáit. A Channel [V] egyaránt foglalkozik fővonalbeli és alternatív zenékkel főleg angol nyelvű előadóktól, de a helyi változatok az adott ország slágereire is kitérnek. Különösen nehéz dolga volt az MTV-nek Japánban, a világ második legnagyobb zenepiaccal rendelkező országában. Több csatorna is erős konkurenciát jelent neki, a japán zenékre fókuszáló piacvezető Space Shower TV, és a Sony által üzemeltetett Viewsic, valamint az itt inkább idősebb korosztályt megcélzó Channel [V] International. A 90-es évekbeli próbálkozásuk a nyugaton jól működő tematikájukkal megbukott, 2001-ben azonban újra sugározni kezdtek, ezúttal szinte kizárólag japán zenéket, és sikeresen feltornászták magukat a második helyre.
 
Nálunk idén októberben indul az MTV Hungary, a konkurens zenecsatornával ellentétben egy kicsivel idősebb célközönséget céloznak majd meg, és míg a VIVA+ inkább lányoknak kedvez, az MTV inkább a fiúközönséghez próbál szólni. A csatornán progresszív zenéket fognak sugározni, jelentsen ez akármit is, és korlátozott mértékben magyar előadók is megfordulnak majd. A műsorvezető válogatás javában folyik, a leendő műsorokról annyit tudni, hogy vetítik majd a Pimp My Ride-ot szinkronizált változatban, és kapunk egy saját valóságshowt a castingról. A magyar változat a kábelszolgáltatóknál az MTV Europe-ot fogja leváltani a továbbítható csatornák számának korlátossága miatt. Az MTV lehet hogy butít, ezt eddig is tudtuk, de ezután már nyelvleckének sem lesz alkalmas.