A Másfél koncertjénél még magasabbra emelkedett a hangulat, az Angyaltojásnál és Konrádnál már levakarhatatlan vigyor volt az arcán a közönség nagy részének. Végül, showelemként a levonulás után még egy plusz számot lenyomtak.
Na a Korai… a várva várt orgazmus… – Az idén 10 éves zenekar által játszott zenék stílusa igen nehezen meghatározható. Zenéjük elengedhetetlen kelléke a vizuális megjelenítés és a különleges effektek. Az egyéni hangzást dob, szintetizátor, ütős hangszerek, gitár, basszusgitár, furulya, doromb, csengők, didgeridoo, marimba mesteri kombinálásával hozzák létre. A szaksajtónak azért sikerül beskatujáznia az általuk játszott zenét az "ambient, városi népzene, pszichedelikus etno, a kilencvenes évek folyamatzenéje, akció-zene" stílusba :) "A Korai Öröm sok nép és sok galaxis hangjait ötvözi össze zenéjében", "leírhatatlan bőségű, de garantált emészthetőségű zene". Hosszas előkészületek után álltak fel – de ezen senki sem lepődött meg -, hiszem nem éppen egy "egygitáros" zenekart vártunk a színpadra. Őrült pogózás volt a közönség első soraiban – amit bármelyik rockzenekar megirigyelhetett volna :) Hallhattunk sok ismert számot, és néhány újat a készülő albumról is. A koncert vége felé a dobosok NAGYON belelendültek, úgy hogy még két ráadást is kellett játszaniuk, mert senki nem akarta elengedni őket. Sajnos mint minden csoda ez is véget ért, negyed négykor.
Hozzászólások