Nem véletlen, hogy nem írtam le a bevezetésben, hogy egy operaénekesről van szó. Tudom, hogy az opera mostoha. Nekem is az (volt). Néhány éve felfedeztem magamnak a Három Tenort. Azt gondoltam, hogy oké, ez most nagyon trendi biztos ezért cuppantam rá. De pár hónapja észrevettem, hogy valahogy mindig leragadok a MEZZO csatornánál, amikor a tévén szörfözök. Persze biztos tudjátok, hogy MEZZON-n nem csak opera van, hanem jazz, nujazz, komoly zene, etno, mindenféle, de az opera azért elég bőségesen. Szóval van itt ez a csaj. Ez a Patricia. FENOMENÁLIS, de tényleg. Nem lehet elkapcsolni róla. A mimikája, a gesztusa, a hangja, a feje, a bolondériázása viszi az egész előadást általában. Érdemes ránéznetek néha erre a csatornára, mert nagyon kúl!
Nem ma született bárányról van szó, bár látszólag a húszas éveiben jár a szopránénekesnő. 1970-ben született, a franciaországi Montargisban. Eleinte plasztikus művészeteket tanult, de aztán áttért az éneklésre a párizsi konzervatóriumban és lediplomázott. Előadásmódját lelkesen fogadták a szakmában és közönségben is. Újraértelmezte az operát. Filmek, lemezek tucatjait jegyzik már neve mellett.
Az opera a XV. században kialakult zenei műfaj, amit minden bizonnyal azért utasítunk el sokan, mert az egyházi zenéből és egyéb lírai műfajokból alakult ki. Mivel nagyon színpadias és szövege nehezen érthető, ezért nem is nagyon fegyelmet fordítani rá, pedig megéri. Patricia Petibo egy új megközelítést ad nekünk, mai által sokkal élvezhetőbb ez a műfaj. Legkönnyebben beazonosítható operaénekesek: Domingo, Pavarotti, Callas, Carrera. Hallgassátok!
Hozzászólások