A West Balkán, a Skálánál megint elröpített minket Európába. A Zenzile zenekar dub koncertje volt a hét zenei eseménye, ezzel ne is vitatkozzunk! A francia csapat a kilencvenes évek közepén fuzionált, és azóta is tartják magukat ahhoz, hogy nem vesznek tudomást a zenei műfajok közötti szakadékok között, hidat vernek a reggae, a rock, a pszichedelika, a punk, a dub és elektronika között, így pszichedéliát szerezve a közönségnek. Igen, becsavar, elkap és megteker, majd dob (vagy dub?) egyet rajtunk és a mosolygás folyamatos. Eleven és pulzáló volt minden pillanat április 23-án este, a WB-ben.
Kénytelen vagyok megint magasztos jelzőket használni a WB hangjairól. A város legtutibb koncertterme, ahol több ezren is jól lehetnek, de ha csak párszázan mozognak a zenére, akkor is jól átadhatóak az energiák, sosem kong. Zenzile-en megint bebizonyosodott, hogy jó választás, kivitelezés volt, amit a srácok elkövettek, annak érdekében, hogy a pesti zenekedvelő közönségnek legyen egy klubja.
Fontos, hogy egy-egy koncerten ugyanazt érezze a közönség minden tagja, mert akkor csak össze kell kacsintani, meg sem kell szólalni. Elég, ha a testünk jelzi a másik felé, hogy „benne vagyunk az örömben”. A franciák minden energiát ránk toltak, majd mi, a közönség örömmel dobtuk vissza, így a visszatapsolást követően, még egy kicsit ráültettek a hullámvasútra, és annyira szerettük, amit hallottunk, és láttunk, hogy még egyszer, erőteljesen, ellentmondást nem tűrő őrjöngéssel visszacitáltuk a Zenzile-t a színpadra, a zenészek is szerény mosolygások közepette megadták magukat és zenéltek, énekeltek, táncoltak.

Kattints a képre, és nézd meg a többi fotót is!