Nemrég látott napvilágot Eric Wernquist animációs filmje, a Wanderers, ami az űrutazós filmek közt végre újítás, szinte nem is fikció. És hogy ezt hogy értem? A film tudományos tényekre és forrásokra alapozva mutatja be a jövőben elérhető lehetőségeinket, a saját Naprendszerünkben való utazást és ezen úti célok látványát, ami jóval elérhetőbb távolságban van számunkra (időben és térben is), mint például másik univerzumokban új élhető bolygók után kutatni (Csillagok között).

Kép: erikwernquist.com/wanderers

A digitálisan elkészült jelenetek valódi helyekről készült valódi fotók és adatok alapján készültek el. A film monumentális és elbűvölő egyszerre, különösen épp a valósághoz való közelsége miatt. A képsorokat Paul Sagan felolvasása kíséri Pale Blue Dot című könyvéből, ami szintén egy valós tapasztalat, a Voyager-1 űrszonda által a földről készített fotó hatására íródott.

A nem egészen négy perces film első jelenetében együtt áll a Merkúr, a Mars, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz, ez még a régmúlt, ahonnan a jövőbe ugrunk, a Jupiter zsugorodó Nagy Vörös Foltja, a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának gejzírjei, a Mars két krátere, szintén a Szaturnusz egyik holdjának, az Iapetusnak az egyenlítői hegygerince mind valós felvételek alapján kerülnek bemutatásra.

Természetesen el is rugaszkodik a valóságtól a tudományos tényektől, például a Szíturnusz gyűrűinek ábrázolásakor, vagy azoknál a jeleneteknél, melyekben űrhajósok az Europé felszínén járnak, vagy a bázisugrás az Uránusz Miranda nevű holdjának sziklafalánál.

Mindenesetre végre nem valami szenvelgő fikciót kaptunk a felfedezésre való ösztönzés és a lehetségeshez, a már ismert valósághoz való közelsége teszik igazán érdekessé a filmet.

Kép: erikwernquist.com/wanderers