A Pixar mindig olyan filmeket ad, ami tökéletes XXI. századi mesék. Ráadásul ezúttal egy kedves, humoros rövidfilmmel is kedveskedik a mozi nézőknek, a WALL-E előtt, a Presto-val, mely a bűvészről, az ő segédjéről, a nyúlról és a répáról szól. Vicces.

No, de vissza a Földre, de 700 évvel későbbre, mint ma. A nagy szemetelésünknek köszönhetően a földön már senki nem lakik, csak a szemét összecsomagoló robotok roncsai, szemét, egy csótány, egy növény és WALL-E, aki szintén szemetet csomagol. Görbe tükör már a film elején, amit az alkotók elénk tesznek. Persze annyira nem vészes a kép. Néhány száz éve, amikor a szemét mindent ellepet, evakuálták a Föld lakosságát, az űrbe, egy gigantikus méretű hajóra. Hiába éltek boldog semmittevésbe, az ott lévők, azért a fő cél, hogy visszatérhessenek a kéknek már egyáltalán neme nevezhető bolygóra, ezért kémet küldenek le. A robotlány, stílusosan EVE találkozik WALL-E szeméttömörítő robot csávóval és viharos szerelembe esnek. Együtt mennek vissza az űrhajóra, ahol WALL-E kevésbé döbben meg, mint mi a nézők. Hájas, fehér emberek – egy afroamerikai sincs – ülnek a légfotelűkben, kiszolgálják őket és fogalmuk sincs semmiről. Azonban a kémrobot visszatér, egy kis növénnyel – amit természetesen szerelme jeléül WALL-E adott neki – és elindul az akció.

Az alkotóknak sok dolguk volt, arányosan annyival több, mint amennyivel a szövegíróknak kevesebb. Ugyanis a WALL-E-ban édes kevés a szöveg, hiszen a robotok nem dumálnak. Annál több szerep jutott a látványnak. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a valóság vagy tényleg csak animáció! Elképesztő látvány. Nem, nem lövöldözős és nem is összedőlős. Egyszerűen hihető. A rendező Andrew Stanton, animációs rajzolóként diplomázott, dolgozott a Toy Storyban, a Szörny Rt-ben, szóval a képzettség és a rutin jól látszik a WALL-E-n. A filmbéli zajok és karakterek esetleges hangjaiért nem más felelt, mint a Csillagok háborújának a hangmérnöke, Ben Burtt. Sikerült olyan hangokat adni a gépeknek, amelyek kifejezik az érzelmeiket és, ha nem is mondanak semmit, mi mégis értünk mindent.

És hogy inkább gyerekek vagy felnőttek menjenek? Ezt a Pixar alkotásoknál sosem lehet eldönteni, úgyhogy fogjuk meg az összes rokon gyerek kezét és csüccs be a moziba!