“Nem, Van Gogh nem volt őrült” – írta 1947-ben kilenc évi
pszichiátriai gyógykezelése után Antonin Artaud (1896-1948), aki
szerint a társadalom taszította a festőt a reménytelenségbe, majd
hajszolta az öngyilkosságba.
A Van Gogh, a társadalom öngyilkosa elnevezésű tárlaton 45
festmény és hét rajz látható a holland mestertől, amelyek egy részét
kölcsönbe kapta az egyik legjelentősebb párizsi múzeum. A kiállítás
valójában újraértelmezni kívánja Van Gogh alkotásait, amelyet sokáig
egy válságban lévő, illetve egy éppen megőrülő ember művészeteként
értelmeztek.

A második világháborút követően Pierre Loeb párizsi galériás
javasolta Artaud-nak, hogy írjon “egy másik őrültről” – hangsúlyozta
Isabelle Cahn, a kiállítás kurátora. El is küldte neki
Francois-Joachim Beer pszichiáternek Van Gogh “szelleméről” szóló
könyvének egyik részletét, amely a festő pszichés zavarait ecseteli.
Artaud 1943 és 1945 között 58 alkalommal esett át elektrosokkos
kezelésen a rodezi kórházban. Van Goghról szóló könyvének elejét
“egyszuszra” írta meg egy iskolai füzetbe.

“Nem, Van Gogh nem volt őrült, de a festményei görög tüzek,
atombombák, amelyeknek látószöge, minden más ebben a korban született
festmény mellett, képes volt súlyosan belezavarni a burzsoázia
lárvaszerű konformizmusába” – írta Artaud. Kötete összeállításához
1947 elején megtekintette Van Goghnak a párizsi Orangerie-ben látható
kiállítását és hangosan felolvastatta magának a festőnek a
testvéréhez, Théóhoz írt leveleit.
Artaud szerint Van Gogh “borzasztóan érzékeny” volt. Ezzel
szembesíti a kiállítás látogatóit több önarcképe is. “Ez egy olyan
ember tekintete, aki önelégültség nélkül, végletes éleslátással
szemléli a világot” – állítja a kurátor.

A tárlaton egy képpel Paul Gauguin is jelen van szimbolikusan. A
képen Van Gogh barátja székét festette meg a dél-franciaországi
Arles-ban, rajta egy égő gyertyával. Ezzel a metaforikus portréval Van
Gogh az új festészet előfutárává tette Gauguint, de egyben éreztette a
barátja iránt érzett szenvedélyét is.
Nem sokkal ezután 1888. december 23-án éles szóváltás tört ki a
két művész között művészi ellentéteik miatt, amelynek végén Van Gogh
megfenyegetette barátját, majd levágta saját fülét.

Az arles-i
kórházba került, ahonnan fél évvel később a Saint-Rémy-de-Provence-i
pszichiátriára vitték át. Itt a kertet festette meg vörös földdel és
összezavarodott fákkal. Artaud-nak nagyon tetszett, ahogy Van Gogh az
érintetlen természet dolgait folyamatos mozgásban, “közönséges”
színekkel, sárgával, pirossal ábrázolta.
Van Gogh 1890-ban már Auvers-sur-Oise-ban élt, ahova Paul Gachet
orvos és műgyűjtő miatt költözött. Őt már melankóliával teli képen
ábrázolta. Artaud meg volt arról győződve, hogy az orvos volt Van Gogh
halálának “közvetlen oka”, mert “utálta mint festőt és ezen keresztül
mint zsenit”.

Az általánosan elfogadott feltevés szerint Van Gogh a kisváros
határában található búzatáblában 1890. július 27-én revolverrel
öngyilkossági kísérletet követett el, majd hazavánszorgott a fogadóba,
ahol két nappal később 37 évesen belehalt hasi sérülésébe. Artaud-nál
1948 márciusban gyógyíthatatlan rákot állapítottak meg, s valószínűleg
gyógyszer-túladagolásban halt meg 51 évesen.