A 22 éves, friss diplomás Chris előtt fényes jövő áll, szülei a kiváló
eredményéért kocsival ajándékoznák meg – a fiatal fiú azonban másként képzeli el
élete további részét, és ehhez nincsen szüksége autóra (sem). Jómódú, ám
lelkiekben korántsem kiegyensúlyozott családi hátterét feladja, az egyetemi
számláján lévő közel 40 ezer dollárt egy alapítványnak adja, és búcsúzkodások,
magyarázkodások nélkül elindul Alaszka felé.
Mi késztet egy 22 éves embert
arra, hogy feladja addigi fényűző, gazdag életét, hogy elégesse az összes
maradék készpénzét, valamint hogy Thoreau „tanításait” követve csak és kizárólag
a természetre koncentráljon s a vadonban éljen? Christopher McCandless nem kért
a civilizáció vívmányaiból. Mindent maga mögött hagyva (kivéve kedvenc könyveit)
úgy döntött, útra kel Alaszka felé, átszeli Amerikát, és a természetre bízza
magát. Stoppal, vonaton bliccelve utazik, vagy ahogy éppen sikerül.
Gyűjtögető-elmélkedő életmódot folytat, vadászik-halászik, naplót vezet a
gondolatairól. Átszeli a Colorado folyót, ami nem egy jelentéktelen vállalkozás;
barátságot köt pár neohippivel Kaliforniában, akik nagy hatással vannak rá; egy
magányos nyugdíjast kiránt a magányából, olyannyira, hogy az öregúr unokájaként
adoptálni akarja őt; örömódát zeng az almájához, miközben épp megeszi azt (igen,
„szembe” dicséri a táplálékát). Még számos olyan élmény, kaland éri Christ útja
során, ami mindenképpen hatással van az életére, sőt, gyökeresen
megváltoztatja.
Az Út a vadonba című film egy olyan fiatalról szól, aki
besokallva a mesterséges világtól úgy dönt, nem kell autó, nem kell pénz, nem
kell semmi, csak ő és a természet. Chris szerepét Emile Hirsch bámulatos
hitelességgel alakítja. A film Golden Globe-díjat kapott A legjobb filmdal
kategóriájában, illetve három jelölést: A legjobb filmzene (Eddie Wedder, a
Pearl Jam zenekar énekese), A legjobb férfi mellékszereplő (Hal Holbrook), A
legjobb vágás (Jay Cassidy).