A 14. század közepén létrejött egy olyan kulturális mozgalom, amely napjainkig meghatározó művelődéstörténeti és művészettörténelmi korszakká nőtte ki magát. Véget vetett a középkornak, nemcsak időszámításunk szerint, hanem eszmerendszerét is ledöntötte és megújította. A kor neve reneszánsz, amely újjászületést jelent, és nevéhez méltóan felforgatta az addigi általános értékrendszert.
A sötét jelzőt gyakran méltán kiérdemlő középkor embereszménye az ég felé fordult, a földi örömöket elutasítva, evilági életét az örök életre való felkészülésnek tekintette. Önmegtartóztató életet élt, legfőbb tanítói a szentek voltak, legfőbb könyve a Biblia volt. Természetesen bőven akadtak kivételek, még az egyházi vezetők között is, a művészekről és a vágánsköltészet képviselőiről nem is beszélve, de a szigorú törvények tűzzel-vassal üldözték a dilettánsokat. Az ember szolga volt, Isten és a társadalom szolgája.
Ezzel szemben a reneszánsz legfőbb tanítása az, hogy ,,mindennek mértéke az ember”, az individualizmus odáig sosem látott méreteket öltött, az egyén szerepe kiemelkedő fontosságú lett. Az emberek élvezték az életet, szerették a pompát, imádták a természetet, és nem vetették meg a földi örömöket sem. A jólét nem számított többé bűnnek. Kialakult a humanista életfelfogás, amely a klasszikus műveltséget és a tudós magatartást dicsőítette. A humanizmus a reneszánsz ember életfelfogása, egy korszakalkotó filozófiai irányzat és eszmei háttér is egyben. Hatására a műveltség és a tudás szerepe felértékelődött, melyek terjesztésének nagy segítségére szolgált a 15. század egyik legnagyobb technikai vívmánya: a könyvnyomtatás.
A hatalom is kultúra és tudomány-centrikussá vált, nagymértékben elősegítette a művészek előrelépését, műveik megalkotását. A 14. századi észak- Itáliában uralkodó Medici család megrendeléseinek számos képzőművészeti kuriózumot köszönhet az utókor. A gazdag és befolyásos emberek közti hatalmi harcokban befolyásoló tényező volt, hogy kinek mekkora a könyvtára, vagy hogy milyen híres művészek alkotásai díszítik otthonukat.
Presztizs-harcaiknak következményeképp nagyban megnőtt a művészetre való igény, munkát adtak és megélhetést biztosítottak a legtehetségesebb művészeknek.
Az irodalomban, a költészetben is nagy változások jöttek létre. A kor szellemi termékei híven tükrözik a reneszánsz – szemléletet, a művek központjában az ember áll. A görög kultúra és költészet ismét előtérbe került, az antik művekre példaként tekintettek.
A képzőművészet és az irodalom mellett a természettudományok is fontos szerephez jutottak, az embert érdekelni kezdte saját felépítése és környezete. Olyan dolgokra kezdtek magyarázatokat keresni, melyek kutatásáért a rettegett inkvizíció máglyahalállal fizetett volna a középkorban. Az anatómia, a csillagászat és más egyéb tudományágak megszületését is ehhez a korhoz kötjük.
A 15-16. században végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások a vallással kapcsolatos magatartást is megváltoztatták. Egyre erősödött a katolikus egyház bírálata, új vallási mozgalmak tűntek fel, az embereknek választási lehetőséget nyújtva. A legerőteljesebb mozgalmak a reformáció, a protestantizmus és az evangélikus egyház voltak, melyek ma már önálló egyházakat alkotnak.
A reneszánsszal együtt egy új embertípus is született: a polihisztor. Ezek az emberek több tudományágat is tökéletesen elsajátítottak, az élet több területén jeleskedtek, művészetekben, tudományban, sportban egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Megszületett a “reneszánsz ember” jelző, mellyel sokoldalú embertársainkat illetjük.
A 14. század közepén egy olyan folyamat indult el, amely nagy hatással volt, az azt követő történelmi eseményekre, művelődés- és művészettörténetre. A humanizmus szellemisége nem évült el az idők során, ma is köztünk van. Gondoljunk csak bele: századunk az információs társadalom kora, melynek alaptétele: a tudás hatalom, a tudatlanság vétek.