„A Publishers Weekly az év legjobb könyvének választotta”, „az Amazon az évtized
eddigi legjobbjának választotta”, „Amerikai Könyvtárosok Szövetsége pedig
beválogatta a legjobb tíz, fiataloknak és alkalmi olvasóknak szóló irodalmi mű
közé” „a New York Times szerkesztői ajánlóval ismerte el” „a Teen People
szerkesztői ajánlóval ismerte el”.
A fenti felsorolás korántsem
teljes, de ha minden hasonló kategóriájú elismerést feljegyeznék ide, megtöltene
pár képernyőt a végeredmény. Számomra egészen hihetetlen, hogy ennyit kellett
várni a könyv megérkeztére (illetve, hogy egy filmadaptáció kell ahhoz, hogy
hozzánk is elérjen a mű). A történet dióhélyban egy halandó lány és egy vámpír
szerelméről szól, a puszta szituációból fakadó problémákat és bonyodalmakat el
lehet képzelni.
A buli jellegű könyvbemutató kellemesre
sikeredett, engem meglepett, hogy egy magyar nyelven még meg sem jelent könyv
körül ekkora lehet a pezsgés. Az Alkonyat köré ugyanis az elmúlt két évben
kiépült egy szabályos intellektuális „underground” kör. A jeles eseményre
vámpírnak öltözve volt ajánlatos érkezni (én mondjuk nem tettem meg, de mostmár
bánom).
Sztárvendég is volt jelen, nevezetesen Lola, ki maga is
rajongója a könyvnek. Sokan szidják korunkat, mint olyan érát, ahol a mentálisan
együgyű szórakozási formák uralkodnak és degradálják a közízlést. Mégis
2008-ban, Budapesten még mindig lehet ünnepelni egy könyv megjelenését. Ez jó…
Hozzászólások