A beszélgetést nem tudom leírni. Lehetetlenség. Minden amit írnék halvány másolata lenne annak, ami ott történt. Mikor eljöttem a bemutatóról, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, mit éreztem. Olyan volt mintha tisztábban láttam volna. A szó szoros értelmében. Kitisztultak a vonalak, a fény fényesebb lett, és a színek színesebbek. Pusztán attól, ahogy a szerző beszélt. Majd kezembe vettem a könyvet. A világ összement, és kitágult. Ott volt a világ egy gyertyalángban, majd kiterjedt.
A könyv első ránézésre a cunamiról szól. Azonban ettől lényegesen több. Ez egy napló. Van egy hosszabb, bensőségesebb változata is, de az marad a szerző fiókjában. Túl őszinte, és nem kiadásra készült, hanem tisztulásra. – "Az őszinte beszéd felszabadító erővel bír, átmossa az embert, olyan , mint a zokogás." – Hiszen, ahogy ő mondta, próbáljon meg mindenki úgy őszinte lenni, hogy miközben ír tudja, hogy el fogják olvasni. Nem tud. Valami megakadályozza.
Tisch Ferenc bemutatja az életét, és elmeséli élményeit. Egy olyan világról, ami a mi világunk, de lehet, hogy sosem jártunk ott, és nem akkor. Járt Koszovóban, Kambodzsában, Vietnámban, Iránban, és Srí Lankán. Bemutatja a fájdalmat, a borzalmat a sírást, a végzetet, és a boldog nevetést. Mindezt úgy teszi, hogy nem hatásvadászkodik. A képek a könyvben a valóságot ábrázolják, és nem a katasztrófa felnagyítását. A pusztulást nem az emberi roncsok leírásával, teszi hátborzongatóvá. -Egyik képén a szétdúlt területen egy fél pár papucs látható. De többségben mosolygó embereket mutat.- A pusztulást, illetve a természeti katasztrófákat úgy fogja fel, mint egy új dolog, egy új élet születésének lehetősége. Hogy az ő gondolatát idézzem, ezek a katasztrófák, olyanok, mint mikor az ember kinyom egy pattanást. Egyszerre csak gyűlik, és gyűlik a méreg, egy helyre összpontosul, és egyszer csak kirobban. És ez mind az élet része. Az élet a fontos.
Az, amit nagyon kevesen teszünk. Megtanított" Arra, hogy élet helyett "elvan" az ember." A könyv 100 fejezetből áll. Ez is kerek. Van amelyik rész 2 és fél oldal, és van amelyik 3 mondat. Érzi, hogy vannak dolgok, amiket nem kell túlbeszélni. – Akár a képei. – Az a 3 mondat mindent elmond. S az igazat megvallva, egy szépirodalmi könyvet olvastam. A mondatok szerkezete, dallama, szókincse mind erre utal.
S mire tanított még? Arra, hogy lássak, hogy tisztábban lássak. Hogy megértsem, nem az az őrült, aki a világbékéről beszél, hanem aki nem hisz ebben. Rádöbbentett, hogy a világ nem kívül van rajtam. Nem! Bennem, benned, önben, mindenkiben. S ha az a világ rossz, akkor… Nagyon elszégyelltem magam. Belenéztem a tükörbe, ahogy ő tette. S elhittem, hogy egy fecske is csinálhat nyarat. Mert ha minden fecske, aki egy, elkezd repülni, hogy nyár legyen, akkor már többen lesznek, és mégis egyedül. Csak el kell hinni. Ahogy ő mondta, Magyarország híd ország lehet. Segíthet, és segített. Híd emberek kellenek!
De ne felejtsem leírni, ahogy magáról nyilatkozott. Ő nem hős. Hiszen csak segített, annyit amennyit ő tudott. Mindenki segít annyit, amennyit tud.