A dunai hajón egyértelműen kiderült, hogy a Budapest Bár közönsége nem tinikből áll. Ők talán még nem értékelik ezt a miliőt, az idősebbek viszont annál inkább. Korosztály szerint remekül felosztható volt a koncertterem ezen az estén: a színpad előtt a fiatal rajongók tömörültek, majd mögöttük áttörhetetlen sorban a középkorúak ácsorogtak minden erejükkel védve megszerzett helyüket, végül hátul a nagyobb légteret igénylő párok és baráti társaságok mulattak.
Eleinte a fellépőknek és a közönségnek is egyaránt kellett egy kis idő mire feloldódtak, és beindult a tánc.
Különleges este volt ez, hiszen a Budapest Bár maratoni előadással készült, este nyolctól éjfélig muzsikáltak töretlen lendülettel.

A díszletet mindössze egy kivetítő jelentette a háttérben, az énekesek sem ültek a színpadon, mint ahogy az korábban volt, hanem egymást váltva léptek a mikrofon elé, majd eltűntek a színpad mögött. Úgyhogy minden szám után izgatottan várta a közönség, hogy vajon ki fog előlépni a függöny mögül.
A társaság egyik tagja sem hiányzott, Szalóki Ági az első lemez után már nem folytatta velük, ám most mindenkit újra elkápráztatott bájával és gyönyörű hangjával.

Frenk, Keleti András és Kiss Tibi, amikor épp nem énekelt, akkor néha beült a háttérbe zenélni kiegészítve a ritmus szekciót. Ahogy már megszokhattuk Lovasi Andrásnak és Kiss Tibinek pusztán már a színpadra lépését is hatalmas ováció kísérte, de nem kellett bennük csalódni. Lovasi inkább melodikus dalokat énekelt, míg Kiss Tibi gyorsütemű nótákkal késztette táncra a közönséget. Emellett a női tagok mintha kicsit háttérbe szorultak volna, bár Rutkai Bori energikus, néha kicsit mókás táncával kivívta a figyelmet. Sőt, Németh Juci igazi előadóművésszé nőtte ki magát az évek során, aki nem csak hangjával hódít meg minket, de táncmozdulataival és erős színpadi jelenlétével is.
Az énekesek őszintén magukénak érzik már azokat a dalokat, amiket előadnak, és az, hogy tényleg élvezik, amit csinálnak, szinte átragad a közönségre.

Körülbelül három óra felszabadult muzsikálás után a koncertet megszakította az EMI igazgatója, aki átadta nekik a Budapest Bár második duplalemezéért járó aranylemezt. Elmondták, hogy az első albumot családias körülmények közt ünnepelték meg, ám most örömüket szerették volna a rajongókkal is megosztani. Ennek minden jelenlévő egy emberként örült.

Majd folytatódott a koncert kifulladásig. Illetve fulladni nem lehetett, mert a Budapest Bár közönsége nagyon szigorúan betartotta, hogy az A38 belsejében tilos a dohányzás. Ilyet eddig nem tapasztaltam.
Mint ahogy az is megdöbbentő volt a közönség részéről, hogy kizárólag a lányok táncoltak. A fiúk védelmezően lecövekeltek párjuk mellett és mozgásuk maximum a pulthoz vezető útig terjedt. Pedig nem ciki, fiúk nyugodtan kimutathatjátok, hogy ti is élvezitek ezt a zenét!
Noha a Budapest Bár előző nap már lenyomta ugyanezt a műsort az A38-on, fáradságnak nyoma sem volt rajtuk. Érezhetően mindenki élvezte a koncertet, a színpadon és a nézőtéren egyaránt.