Kezdjük az elején. A történet egy alternatív jövőben vagy jelenben játszódik (ezt nehéz megállapítani) a diktatórikus Japánban, ahol a fiatalok uralmuk alá vették az irányítást, és nem járnak iskolába, nem fogadnak szót senkinek, még a bűnözéstől sem riadnak vissza. Ezt elégeli meg az egyik középiskola osztályának tanára, aki úgy dönt, benevezi diákjait a gyilkos valóságshowba. Egy lakatlan szigetre hurcolja őket, ott pedig szembesíti a fiatalokat a szabályokkal. Három nap áll a rendelkezésükre, hogy megöljék egymást, és egyetlen diák maradjon életben, különben mindegyiküket megöli a rájuk szerelt robbanó nyakörv. Kapunk is belőle ízelítőt, amint főszereplőnk legjobb barátja, Nobu szembeszegül tanárukkal, mire egyetlen gombnyomás után vér fröccsen, és a fiú máris nyak nélkül zuhan a padlóra.

Mindegyik diák kap egy „túlélőcsomagot”, amiben némi étel, víz, és egy fegyver található. Utóbbi szerencsén múlik. Van, akinek géppisztolyt, íjat, nuncsakut, sokkolót rejt a táskája, van, akinek csak egy villát, kukafedőt. Így dobják ki őket a szigetre, ahol az egykori barátok az őrülettől és túlélés vágyától fűtötten támadnak egymásra. Főszereplőnk Shuya Nanahara (Tatsuya Fujiwara – A halállista) Norikoval és Kawadával együtt próbál menekülni a szigetről, még azelőtt, hogy áldozatául esnének a szexista Mitsukonak, vagy az antiszociális, és félelmetes Kiriyamának. Az ő útjukat követhetjük nyomon, miközben osztálytársaik csoportokba verődve vagy egyedül öldöklik egymást, van aki öngyilkossággal próbál menekülni a véres játék elől, tanárjuk kitartóan lustálkodik a bázison, és mindeközben a szüleik semmit sem tehetnek gyerekeikért… mert aki szembeszegül a Hatalommal, azt minden zokszó nélkül kivégzik.

A film hangulata komor és brutális, a diákok száma miatt (42) körülbelül minden 5 percre jut egy gyilkosság, aminek kivitelezését csak a látványos mű-vér használata alacsonyít le. Akármilyen módon is végeznek valamelyik gyerekkel, egyenruhájuk a Túró Rudi csomagolását megszégyenítő piros pöttyökben mintáznak, még akkor is, ha nem az adott testrészből ömlik a vérük…

A film másik gyengesége az erőltetett humor. Számos más japán filmben, sorozatban jellemző ez a fajta komikum, és míg máshol jót nevethetünk rajta, ebben az esetben nehéz megérteni, hogy miért is volt rá szükség, de talán épp ettől lesz ez a film japán.

A Battle Royale még hibái ellenére is remekmű, véresen komolyan mutatja be azt a fajta világot, ahol már nincsenek szabályok, törvények, és ahol a túlélés fogalma valóban a halál előli menekülést jelenti. Mindenképpen az erősebb idegzetűeknek ajánlanám.