Tényi Tamás versei

tényi tamásvers

Olvasónk versei

Talán egyszer, Kézfogás, Csak úgy, Tudom...

Talán egyszer

Talán egyszer Megértem miért!
Talán egyszer, elmondom miért.
Talán egyszer, igaz lesz is.
Talán egyszer, megérted Te is.
Talán egyszer kettő lesz egy.
Talán egyszer, ettől lesz szebb.

Kézfogás
Bimbóba fonódott virág,
Két kézzel egy a világ.
Ujjak játéka, s mi marokba fér,
Kezemtől, kezedig, eltörpül a tér.

Két tenyér sikítva kér,
Összhangjuk legyen mi örökre él.
Ujjaink, mint tündérnyi alak,
Játszanak egymással, s képeznek falat.

Ujjpercek játéka, mozdulatok sora
Nagyujjtól, kisujjig énünket harsogja.
Add hát kezed, kezembe,
Ez érintés hatoljon, lelkemtől lelkedbe.

Csak úgy
Határozatlanul, határolt, határ
Képi, képtelenség, képtár.
Szeretve, szeretni szerelmem,
Kelletlen, kellő e kellemetlen.
Remegve, remegek, remélvén
Kellve, kellően, kellek én.

Választottam, választott, válasza:
-örökös- Örökkén!- örökre a szava.
Nyugodtan, nyugtatom, nyugalmam,
Pártatlan párom páratlan.

Levél az ördöghöz
El kell, hogy engedj
Csüggedésem hervadt rózsája!
Ne hagyd szívem, hogy
Verőfények tárulkozó kripta legyen.
Már nem vagy árnyékom napja
Sem éjszakám fénye.
Csak egy maradt reményem
Közös emlékünkből rejtelmes
Szimbólumokat formáz a természet.
Érzelmek fényével lobbanó fáklya, én,
Nem lobbanok többet néked!
Számodra vak vagyok ki nem lát,
S néma, mert nem beszél.
Torkomat tűz cserzette mikor búcsút mondottam,
S ki nem tud mi az, önkínzó vigasztalás.

Tudom
Tudom, hogy elhagyom az időt
Hisz nincsen!
Tudom, hogy meghagyom az álmot,
Hogy legyen mi megöl!
Tudom, hogy van élet,
Csak nem hiszem el!
Tudom, hogy hiszek,
Csak nem fogom fel!
Tudom, hogy tudod,
De mindez a jövő!
Tudom a jelent,
Mert tudom, hogy elmúlt!