Egy héttel az Andrássy úton lezajlott nagy évadnyitó népünnepély után, szeptember 25-én, szombaton rendezték meg a Függetlenek Éjszakáját, aminek keretében felvonultak az alternatív, független társulatok, műhelyek, hogy megmutassák magukat, és minél több emberrel ismertessék meg a munkájukat, ami mostanában, hogy eléggé rájuk jár a rúd, különösen praktikus. Az időjárás szempontjából a két esemény nagyjából hasonlóan zajlott, a legszebb vénasszonyok nyara típusú nappal után monszun következett estére, de míg az évadnyitó napon minden társulat az Andrássy útra tömörült, addig ezen az estén a Soroksári úti Bakelittől a Merlinen át az angyalföldi SÍN Kulturális Központig a legkülönbözőbb helyszíneken zajlottak az események, így természetesen lehetetlen volt mindenhol jelen lenni. A rossz időnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy ezen a napon Budán maradok, így a Marczibányi Téri Művelődési Központot választottam, ahol a KoMa Társulat mutatta be Szuper Irma című produkcióját.

Az előadás idén nyáron készült a Művészetek Völgye egyik állandó helyszíneként ismert Monostorapátiban, ahol a társulat két héten keresztül ismerkedett a falusi élettel. Az első rémületük után, miszerint itt nem lakik senki, elkezdték feltérképezni a környéket, elmentek a boltba, a kocsmába és a falusi élet összes helyszínére, figyelték az embereket, beszélgettek velük, és szép lassan felépült egy nagyon szórakozató előadás, amit a közönségnek az a fele is élvezett, aki még soha nem járt arrafelé, és a jelenetek nem idéztek fel benne személyes emlékeket.

Bár az első percben kicsit ijesztően hasonlított a dolog egy iskolai diákszínjátszó körre a felújítás ellenére is erősen művházas jellegű terem és a susogós nadrágban verset szavaló fiatalember miatt, a második percben megnyugodhattunk: nagyon jó kis előadás lesz ez. És az is volt. A tíz színész a rövid jelenetekben felvonultatta a falusi élet összes szereplőjét: a kocsmában meccset nézőktől a falu bolondján és az önkéntes tűzoltón keresztül az önjelölt helyi focibajnokokig mindenkit bemutattak, de nem maradt ki a környék állatvilága sem, előfordultak tehenek, kakasok, gólyák, a tetőpont ezen a téren pedig mindenképp az a pillanat volt, amikor az aggódó lányka a kutyája hátáról lecsavarta az ember nagyságú, véres szájú kullancsot. És mielőtt azt gondolná bárki, hogy milyen csúnya dolog, hogy a városi gyerekek így kifigurázzák a vidékieket, hozzátenném, hogy a szereplők saját magukat és a művészet nevében folytatott kutató tevékenységüket is bőséges kritikával illették, elsősorban a jelentek között vetített videókban, amiket a helyszínen készítettek, de az előadás során is többször alakították magukat. Különösen emlékezetes az a jelenet, amikor a naiv ifjak elmennek interjút készíteni az egyik nénihez, és áldozatul estek a jó magyar vendégszeretetnek, magyarul annyira berúgnak, hogy végül együtt gajdolnak a nénivel, a produkciót pedig felveszik, és beállítják csengőhangnak. Na és persze sokan magukra ismertek a laptoppal és mobiltelefonnal kétségbeesetten rohangászó fiúban, akinek internetkapcsolat híján megáll az élete, nem is beszélve arról, hogy a végén még meg is támadja egy vérengző kecske.

A mai élet tipikus jelenetei közé Monostorapáti történelmének jeles pillanatait is beékelték, láthattuk a Hegyesdi várért folyó harcot vagy éppen Mária Terézia nagy platánültető kertészeti projektjét, ugyanis a falucskára természetesen az uralkodók is kiemelt figyelmet fordítottak. És hogyan tudtak meg a társulat tagjai ennyit a falu történelméről az utcákat járva? Na, itt jön képbe (Dénes Gyuláné) Szuper Irma egykori tanárnő, aki amellett, hogy megalapította a tojásfestő falumúzeumot, felkutatta és őrizte a falu értékeit, rengeteg gyereket oktatott arra, hogy becsüljék meg a helyet ahol élnek. Pedagógiai munkássága pedig máig érezteti hatását: nincs ember a faluban, aki ne ismerné saját történelmüket, és ne lenne büszke a platánokra.
Bár nem volt semmiféle különösebb díszlet vagy világítás, és a szereplők ruhái is nagyon egyszerűek voltak (legtöbben jóllakott napközisnek vagy tornatanárnak öltöztek), a nagyszerű színészi játéknak köszönhetően nem folytak össze a jelenetek, pontosan lehetett követni, mikor vagyunk a jelenben, mikor a múltban, ki mikor játszik százéves nénit, gólyát vagy éppen a helyi szépséget, akire mindenki bukik. Mind a tíz színész nagyon jól alakította a legkülönbözőbb karaktereket, a videórészleteken kívül pedig sok mozgással és pont kellő mennyiségű (nem túl sok) énekléssel dobták fel a produkciót. Igaz, hogy kicsit furcsa, hogy maga a címszereplő egyszer sem jelent meg, kivéve az előadás lezáró, utolsó videófelvételen, de ha jobban belegondolok, a tanító és múzeumalapító Szuper Irma (akinek, mint kiderült, tényleg ez a lánykori neve) megérdemli, hogy az előadásnak és a címnek köszönhetően kicsit szélesebb körben is megismerjék a nevét.
A KoMA viszonylag fiatal társulat, legtöbben az Eurocenter edzőtermében játszódó Fédra Fitness című előadásuk kapcsán hallattak róluk, amivel 2009-ben két kategóriában is elnyerték a Színikritikusok díját (Legjobb független előadás és Legjobb női főszereplő – Csákányi Eszter). Bár nem sikerült kiderítenem, hogy a Szuper Irma mikor és hol lesz látható legközelebb (lesz-e?), azért az biztos, hogy érdemes figyelemmel követni a társulat munkásságát, és megnézni a többi előadásukat is, amik októberben, a Sirályban és a West Balkánban lesznek láthatóak.