A We Plants Are Happy Plants és a Datascent alapozása után este hatkor az Irie Maffia kezdett a késődélutáni, sminkolvasztó hőségben. A Senával, Mc Columbóval és Busával felálló nyolctagú együttes a nyári fesztiválok kihagyhatatlan  bulizenekara. A hazai reggae-dancehall színtér koronázatlan királyai ezúttal is bizonyították, hogy fergeteges partyt varázsolnak bármikor, bárhová. Busáék már rögtön az első taktusokkal ébresztőt fújtak mindenkinek, és a feszes jamaikai groovokkal szó szerint kitrombitálták a fesztiválozókat a hűsítő habokból. A Busaman és a Svájc csak bemelegítésül szolgált a rendőrség módszereit nyílt módon megkérdőjelező Baszd fel a kéket-hez, míg a levezetésként bedobott megasláger, a What’s My Name könnyedebb dallamai szinte túlpörgették a Nagyszínpad közönségét.

Az ausztrál Pendulum az utóbbi években többször is járt Magyarországon. A dark drum’n’bass pionírjai, nemrég megjelent új albumukkal, az Immersion-nel turnézzák végig a nyarat. A Rob Swire, Gareth McGrillen és Paul Harding által alapított elektro formáció a drum’n’bass örökségét és hagyományát átdolgozva új dimenziókba emelte át a kilencvenes évek ikszelős áramlatait, maguk mögé állítva a vad ütemekre éhes hallgatók tömegét. A Pendulum tulajdonképpen azt a forradalmat hajtotta végre az elmúlt években, amit anno a brit popot megtorpedozó Prodigy, és idei soundos koncertjük után bátran kijelenthetjük, hogy ennek a brigádnak minden képessége megvan arra, hogy a rock és az elektronika prófétájaként írja be magát a popkultúra nagykönyvébe. Az elnyújtott intro után az Immersion egy rakkolósabb tétele következett, majd a Prodigy Voodoo People-jának átirata rázta meg a helyszínt. A Tarantula alatt elszabadult a pokol, és olyan vad pogózás alakult ki az első sorokban, melyet eddig csak komolyabb rock-koncerteken láthattunk. De nem volt megállás! Jött a Witchcraft agyhúzó tekerése, a The Island (Part 1) rave-es tombolása, a Propane Nightmares latinos pörgése, levezetésnek pedig az új album első klipslágere, a Watercolour. A közönség végig egy húron pendult Rob Swire-ékkel.

*video1*

David Guetta fellépése kétségkívül az idei Heineken Balaton Sound egyik legnagyobb tömegeket vonzó programja volt. A világ jelenleg elsőszámú DJ-jeként számon tartott, francia lemezlovas stílszerűen helikopterrel érkezett és távozott. Guetta újfent nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak DJ-ként, hanem igazi popsztárként is megérdemli az elismerést. Ötnapos borostával, egyenesre húzott, csillámporos hajjal és a jellegzetes csibészes mosollyal az arcán igazi slágerparádét tartott a Nagyszínpadon. A kritikusra duzzadt tömeg átengedte magát a dallamos tekeréseknek. Guetta hergelt, irányított, és egy popikon pofátlanságával tartotta a markában az egész fesztivált. A színpadra lépő mester a kezdés előtt kijelentette, hogy a Heineken Balaton Sound egyértelműen a kedvenc fesztiválja. Mondanunk sem kell, hogy egy olyan DJ-fenoméntől, aki a Pachától a Stade de France-ig végigkoncertezte az egész világot nincs ennél nagyobb elismerés. A hízelgő mondatok után Guetta igazi slágerriadót fújt. A Memories után a Prodigy Smack My Bitch Up-jának szétkevert változata, majd a tavalyi nyár legnagyobb Guetta dobása, a Sexy Bitch/Sexy Chick következett. A What You Say alatt folyamatosan tapsoltatta a közönséget, míg a Satisfaction alatt egy rocksztár közvetlenségével mászott fel a keverőpultra, és futott ki a színpad szélére. Éjfélre az ibizai F*** Me I’m Famous partyk glamourámacsillogása ereszkedett a Balaton-partra. és a közönség soraiban már általánossá vált a guettásodás jelensége.