vígjáték
Rendező: MERZAK ALLOUACHE
Szereplők: GAD ELMALEH, ALAIN CHABAT, CLAUDE BRASSEUR
ROSCHDY ZEM, CATHERINE FROT, ARIÉ ELMALEH

Chouchou (Gad ELMALE) a fiatal maghrebi (Algéria, Marokkó, Tunézia Összefoglaló neve) megérkezik Párizsba. Ravaszsága azt sugallja, hogy Chiléből, a diktatúra elől menekülő száműzöttnek adja ki magát. Egy Párizs külvárosában található parókia vezetője, Leon atya (Claude BRASSEUR) veszi szárnyai alá és szállásolja el. Chouchou hazugságára hamar fény derül, ám Leon atya rokonszenvét mégsem veszíti el. Sőt az atya még munkát is talál neki Doktor Nicole Milovavich (Catherine FROT) pszichoanalitikus rendelőjében. Jean testvérrel (Roschdy ZEM) való lármás társbérlete és a munkája között Chouchou egy tőle teljesen távolálló fantazmagórikus világban merül el. Apránként beilleszkedik és egyre jobban boldogul. Egy napon elmegy Clichibe, hogy megkeresse unokaöccsét, aki immár "Vanessa" néven a párizsi Apocalypse mulató kabaréjában alakít romantikus énekesnőt. Chouchou boldog, hogy ilyen körülmények közt láthatja viszont, hiszen szabadidejében ő maga is női ruhákba bújik. Ezen a helyen találkozik Stanislas-sal (Alain CHABAT) egy helyi törzsvendéggel. Kapcsolatuk szerelem első látásra. Chouchou Stanislassal való megismerkedésük óta hihetetlen boldogságban úszik egészen addíg míg egy napon Grégorie felügyelő felbukkan. Ő a doktornő egy meglehetősen furcsa viselkedésű páciense. Chouchou mindennapjai felfordulnak és a tündérmese fenyegetve látszik…

Beszélgetés GAD ELMALEH úrral

-Hogyan született meg Chouchou figurája?
-Egy napon testvérem hívta fel a figyelmemet az igazi Chouchou-ra egy Pigalle-i parókás transzvesztitára, akinek a kiejtése egyszerre volt nőies és Machrebi, egy igazi Fellini-féle hős… Bámulatosnak találtam, és azon nyomban elraktároztam emlékeim közé… Egy napon az egyik színdarabot próbáltuk Isabelle Nanty-val, a rendezőmmel és hirtelen kissé rekedtes hangon rákezdtem: Imádom…és így tovább. Akkor Isabelle azt mondta: Ez egy kis bohózat….csináld még, játszd tovább!" Színre vittem és egyből jól ment. A nézők kiabáltak az előadások alatt: Chouchou! Chouchou! Éreztem, hogy ebben van még lehetőség, hogy Chouchou körül még számtalan variációt tudnék megvalósítani. Így kezdődött ez a kaland.

-Mi adta a végső lökést ahhoz, hogy mozifilm készüljön?
-Merzah Allouache, a Salut Cousin rendezője noszogatott, hogy dolgozzak ki egy hosszú változatot egy filmhez. Valaki kellett, hogy a kezdeti álmodozásból végül el tudjam kezdeni a munkát. A történet valahogy aztán már jött magától. Elég volt azt kérdeznem: Honnan jött? Hová tart? Mit csinál, és miért csinálja?. Ez után már sínen voltam. Merzok a történet felépítésén dolgozott, én pedig az ötleteket gyűjtöttem. Például én hoztam a történetbe a pszichoanalitikust. Chouchou-t nagyon is el tudtam képzelni egy ilyen helyzetben, de azt mégse lehetett, hogy őt analizálják, ezért mint takarítónőt küldtem a rendelőbe. Nos így haladt előre a közös forgatókönyv megírása.

-Egyértelmű volt, hogy Mezarek lesz a rendező?
-Igen, teljes mértékben. Valaki olyan kellett, aki közel áll hozzám, aki megérti a személyes világomat és soha nem űz gúnyt a transzvesztitákból. Mivel ő vezetett be a mozi világába, így a kettőnk kapcsolata még erősebb.

-Hogy történt Christian Fechnerrel az első találkozás?
-Először elmentem hozzá, hogy a tervünkről beszéljek, majd otthagytam nála a forgatókönyvet. Ezt követően minden nagyon gyorsan ment. Néhány nappal később felhívott és újabb találkozót beszéltünk meg. Azt mondta: Ez jó. Tetszik. Megcsinálom. Mezarekkel alig tértünk magunkhoz, azok után, hogy a mozis szakmában csak rossz hírekről, befejezetlen projektekről lehet hallani. Christian Fechner még a forgatás pontos dátumát is megadta, és a megbeszélt napon ott voltunk, hogy először mondhassuk ki csapó. Számomra ez a találkozás a csodával határos volt. Nemcsak azért mert Christian Fechner a szakma neves szereplője, hanem azért is mert nagyon közel áll a filmhez, hozzánk és a színészekhez is. A forgatás és az utómunkálatok során igazi szövetség alakult ki közöttünk. Christian Fechner a filmkészítés alatt nemcsak a finanszírozást érti, hanem az ötletek gyártását, finomítását az alkotás magát. Mi ketten ugyanígy működünk ösztönösen: nevetünk vagy nem, meghatódunk vagy nem, megérezzük ha valami jól működik a vászon vagy a színpadon. Hatásosnak lenni, ez a kulcsa a mi munkánknak.

-És a többi szereplő?
-Stanislas szerepe Alain Chabatnak íródott, Jean atyáé pedig Roscdy Zem-nek. Amikor a jeleneteket, szituációkat írtam, mindig beleképzeltem őket. Roschdy és Claude Brasseur a "De l'autre cote de la mer" című filmben együtt játszottak, innen jött az ötlet Brasseur szerepeltetésére a filmben. Láttam, ahogy együtt dolgoztak és arra gondoltam: "Ez az! Megtaláltam azt a kontrasztot, ami Chouchou-nak kellett! Ez az, ami mozgatja a komikumot a filmben velem együtt."
A pszichiáternek stílusos, szép elegáns személyt szerettem volna, éreztem, hogy Catherine Frot nagyon jó ellentéte lesz egy ilyen eszement őrültnek. Ami Micheine Presles-t illeti, ő egy este bejött hozzám a Párizsi kaszinóban lévő öltözőmbe és megcsókolt. Ezt én nem felejtettem el. Amikor felhívtam, rögtön igent mondott. Alain Chabat-tal a jeleneteinket valódi párként játszottuk el, nagyon is komolyan. Ő, mint férfi én pedig nőként. Ellentétben azzal, amit gondolnánk, ezek a jelenetek inkább lettek meghatóak, mint mókásak. Hasonlóképpen sikerültek a szülőkkel játszódó jelenetek Micheline Presles-vel. Máskülönben játszottunk már együtt az Őrült nők ketrecében, amit össze sem lehet hasonlítani a Chouchou-val.

-Kicsoda Chouchou valójában?
-Mindenekelőtt a tolerancia érdekében, egy kitalált személy. Vele kapcsolatban az a legfontosabb, hogy egy teljesen szabad ember. Ahogy a világ egyre keményedik körülöttünk, úgy nekem annál inkább kedvem támadt ebbe az irányba haladni, mint egy védekező reflexként. Azt akartam, hogy a nézők derűsen, kissé megkönnyebbülten hagyják el a mozit, mintha C' átjárta volna a lelküket.

-Máshogy játszott a kamerák előtt?
-Természetesen. A színpadon, megjelenek, mesélek, de a nézőnek kell odaképzelni a Place Pigalle-t vagy az Apocalypse-t. A filmen minden látszik, járkálok, be vagyok öltözve, sokkal erőteljesebben vagyok kifestve, mint a színpadon, a kis székemen ülve. Amúgy ez kész pokol volt a számomra. Minden reggel két óra előkészület: szőrtelenítés, szemöldök-csipeszelés, szemfestés, paróka, magas sarkú cipők, jó kis munka volt. Egyik nap még hisztériás rohamom is volt, letéptem a parókámat, nem bírtam tovább… Komolyan minden elismerésem a nőké! Ugyanazt a hangszínt igyekeztem megtartani, mint a színpadon vigyázva, hogy ne beszéljek túl vékony hangon, különben a film groteszké vált volna.

-Beszélhetünk jól végződő tündérmeséről?
-Igen. Egyébként akkor lennék a legboldogabb, ha a nézők egyszerre gondolnának az Aranyoskámra és a Micsoda nőre. Egy mozifilmnek mégis csak szebbnek kell lennie a valós életnél azért, hogy melegséget vigyen a nézők szívébe. Részemről a film megvalósítása az elejétől a végéig őszinte volt, szívemből jött és a film sorsa most a nézők kezében van.

-Kik a kedvencei a vígjátékok világából?
-Számomra, jelenleg, minden kategória győztese a legnagyobb francia komikus Louis de Funes és az is marad mindörökre. Minden, amit csinált zseniális volt. Az összes színiiskolában tanítani kellene, megmutatni, hogy mire volt képes a kamerák előtt. Őrület, szinte megbabonázta játékával a közönséget. Aztán megemlíteném Jacques Tati nevét. Imádom. A nagybátyám című filmje az egyik kedvencem. Amúgy a maiak közül a családom kedvenc vígjátékait két név fémjelzi: Woody Allen és Nani Moretti.

-Miért pont Chopint hallunk a színpadi jeleneteknél?
-Ez olyasmi, ami apámtól maradt rám. Ő pantomimszínész volt a marokkói kabaréban. Minden alkalommal Chopin zenéjére lépett a színpadra. Megtartottam emlékül ezt a kazettát, mivel apámról sajnos nincs felvételem. Ugyanazt a zenei betétet alkalmaztam Chouchou-ként a színpadon és így biztos volt, hogy a filmben is ugyanezt fogom használni. Ez a fellépős kazetta végigkísérte a gyerekkoromat a Nocturne-val, ami megérint engem, és szerintem a közönséget is.

Beszélgetés
MERZAK ALLOUACHE úrral

-Emlékszik GAD ELMALEH-el való első találkozására?
-Igen, 1995-ben volt a Salut Cousin című filmem szereplő válogatásán. Egy fiatal komikust kerestem, aki eljátszaná az egy kis üzleti ügy miatt pár napra Franciaországban érkező algériai bevándorló szerepét. Gad megjelent a válogatáson, csináltunk egy próbafelvételt, és én kiválasztottam őt annak ellenére, hogy még soha nem találkoztam vele, nem is tudtam ki ő valójában. Ez volt a debütálás számára a filmipar területén. Később kapcsolatban maradtunk, figyelemmel kísértem a munkásságát, az előadásait… Pigalle és Clichy közötti úton történő beszélgetéseinkből már látszott, hogy egy transzvesztita megformálását tervezgeti, a jövőbeni "Chouchou" figuráját. Megkérdezte a véleményemet és én bíztattam, hogy ezt az ötletét vigye színpadra. Amikor megláttam, éreztem, hogy ennek sikere lesz. Algériában is eljátszotta és óriási volt a fogadtatás, pedig egy maghrebi transzvesztita megformálása kockázatos, de sikerült.

-Mit szeret ebben a komikusban, aki Önnek köszönhetően egyszemélyes showman-ből mozifilm szereplővé vált?
-Mindenekelőtt az egyszerűségét. Mára már sztár lett, de még mindig nem fogja fel olyan komolyan. Valóban népszerű, de ő mindig mindenki számára elérhető. Közös vonásunk, hogy mindketten bevándorlók vagyunk, Ő Marokkóból, én Algériából. Amit szintén szeretek benne az-az éleslátása, amivel olyan dolgokat vesz észre a hétköznapi életben, amiknek később hasznát veszi. Mindig ezt tapasztalom, ha vele megyek valahova. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré: Gad ötlete volt, hogy Chouchou figuráját a színpadról mozivászonra vigye. A szakmabeliek gyakran mondogatták neki, hogy ez a bohózat filmvászonra való. Azt hiszem kedve volt ahhoz, hogy létrehozza a saját világát, és ne csak másoknál vállaljon szerepeket. Így hát belevágtunk a közös film megírásába. Minden ötletünket papírra vetettük, különféle szituációkat találtunk ki, a párbeszédeket természetesen ő írta. Az ötletek sokaságából érezni lehetett, hogy valami alakul. A forgatókönyv szinte magától kialakult.

-Hogyan bővítették Chouchou világát, hogy egy másfél órás film születhessen?
-Először is kizártuk Chouchou úgymond "kurvás" oldalát. Aztán sokat játszottunk a szituációk és párbeszédek elcsúsztatásával, épp úgy mint ahogy az a bohózatban van, ahol is Chouchou, piros sálban egy széken ülve meséli el az életét egy lebujban. Szerintem a végleges forgatókönyv a mi kettőnk világának keveréke. Az ötletek természetes erővel törtek elő, és úgy vélem ez az alkotás csodája.

-Mivel járult hozzá a film megszületéséhez Christian FECHNER, a producer?
-A film három tényező egyesülésén alapul, ezek: a két személy által megírt forgatókönyv, a producer és a komikus. A producer rögtön belefolyt a mi világunkba, megértette mi is volt az álmunk. Még emlékszem mikor először találkoztunk – egy hétre rá, hogy a forgatókönyvet megkapta — minden olyan gyorsan zajlott. Christian FECHNER ott ült egy tárgyalóteremben, a falat az általa finanszírozott filmek plakátjai díszítették, vele volt híres szivarja is, melyet sosem gyújt meg. Lenyűgöző volt. A legrosszabbtól tartottam, hogy újra irattatja a forgatókönyvet, vagy valami hasonlót tesz. Ám nem így történt azt mondta nekünk megcsináljuk a filmet, és ezzel el volt intézve. Ilyet még sosem tapasztaltam. Ráadásul Christian FECHNER végigkísérte a filmet az elejétől a végéig. A rendező számára ez a legideálisabb, hiszen nincs stressz, mivel napról-napra látja, hogyan halad a munka. Így nem lephetem meg és nem is csalódhat bennem: mindent tud A-Z-ig.

-Milyen Chouchou hangvétele, hogyan határozná meg a film stílusát?
-Természetesen ez egy komédia, de olyan, amelyből kihagytuk a túlzottan röhejes vagy groteszk elemeket, olyan melybe helyenként beszorítottuk a transzvesztiták világát. Próbáltunk inkább az emberi, érzékeny oldalról közelíteni és kevésbé a homoszexualitás oldalát hangsúlyozni. Ez a film tehát intolerancia ellenes, rengeteg gyengédség és humor szövi át. A vallás, a hit iránti tisztelet végig irányított minket a forgatás alatt, még ha egyes viccek merészre sikeredtek a filmben.

-Ez mégiscsak új műfaj az Ön részéről?
-Most valóban mást csináltam, de hű maradtam a saját világomhoz. A kiindulópont mégiscsak egy illegális bevándorló, aki mindenféle dolgokban lódít. Ennyi segítséget egy forgatás alatt még sosem kaptam. Ilyen rangos, sokszínű szereplőgárdával, a francia mozivilág nagy neveivel együtt dolgozni, őket irányítani teljesen szokatlan volt számomra, egy kissé ijesztő is volt. Egyesek biztosan kommersz film készítőnek fognak tartani, de nem lesz igazuk, mert egy ilyen álma mindenkinek lehet, amit nem kell megtagadni. Boldog vagyok, hogy kikerültem abból a skatulyából, ahová annyi éven át voltam bezárva és most a szélesebb közönségnek dolgozhattam, nemcsak fesztivál résztvevőknek. A feltett kérdésre valójában a film fogja megadni a választ.