-Miért tartod fontosnak, hogy az emberekkel a szexuális életről kommunikálj?
-Először azért kezdtem el a blogomban névtelenül írni a szexről, mert úgy éreztem, hogy a nők szemszögből nézve senki sem ír róla pedig szerintem nagyon fontos, hogy ez a téma kikerüljön az emberek elé. Azt gondoltam, hogy amilyen szempontból eddig beszéltek a női szexualitásról azzal én nem tudok azonosulni. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel. Az elmúlt több mint négy év – amióta a blogom írom – rádöbbentett arra, hogy ezzel a problémával mégsem vagyok egyedül. Először csak egy webes naplót írtam, amiből csak később született meg ez a könyv. A blogon keresztül létrejött egy bizonyos párbeszéd az olvasóim és köztem, ami nagyon sok dologban segítette a könyv megírását. Ezek a párbeszédek nem csak köztem és más nők között, hanem nők és férfiak egyaránt megtörténtek.

-Ért valamilyen sérelem vagy megszégyenítés a blogod vagy a könyved miatt?
-Nos volt egy újságcikk, amely felfedte a személyemet. Ebben a cikkben úgy állítottak be, mintha szégyellnem kéne magam. Gyakorlatilag lekurváztak. Őszintén nem értettem egyet azzal, hogy engem léhának, könnyűvérűnek és cédának nevezték. Nagyon nehéz volt abban az időben. Mielőtt megjelent ez az újságcikk, megpróbáltam elrejtőzni, pontosabban anonim maradni, de ez a cikk kidobott engem mindenki szeme elé. Nem arról van szó, hogy szégyelltem volna magam, hanem arról, hogy a cikk megjelenése után megjelent egy csomó lesifotós, akik csak ültek a házam előtt akkora objektívekkel, mint a karom. Riporterek keresték fel a családtagjaimat és a barátaimat, pénzt ajánlottak nekik azért, hogy meséljenek rólam. Ezek után úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha nem bujkálok többet és kiállok amellett amiről írok, nem szégyellem magam, mert szerintem igenis fontos dolog hogy egy nő beszéljen a szexről.

-Hogy fogadta a családod ezt a kitárulkozást?
-Csodálatosan! Mindenben támogattak. Amikor megjelent az a bizonyos újságcikk, még a 90 éves nagymamám is felhívott hogy elmondja, hogy szeret és büszke rám. Le voltam nyűgözve! Az ő hasonló korú legjobb barátnője történetesen magyar. Ez a hölgy mondta azt a könyvemről, hogy az ő idejében még nem beszélhettek ilyen dolgokról és örül neki hogy én megtehetem. Mindketten nagyon várták, hogy elolvashassák a könyvem, de hála istennek már mindketten vakok, így nem tudják elolvasni a huncutságaimat!

-Hogy határoznád meg a könyved stílusát?
-Talán személyes napló.

-És mit szólnál, ha azt mondánk rá, hogy irodalmi pornográfia?
-Nincs bajom a pornográfia címkével, de a pornográfia lényegében a szex stimulálásra szolgál. Én sosem azért írtam, hogy embereket stimuláljak. A blogom és a könyvem lényege nem az, hogy közösülésekre buzdítsam az embereket, hanem az hogy elgondolkozzanak róla. Azt sem tagadom le, hogy esetleg tényleg buzdításra is jó, de nem ez volt a célom. Kaptam olyan leveleket férfiaktól, akik azt írták, hogy azért kattintottak a blogomra, hogy közben maszturbálhassanak, de a posztjaim inkább elgondolkodtatták őket, és ez jó érzéssel töltött el.

-Hogy értékeled, jó üzlet a szexről írni?
-Nem nevezném üzletnek. Már 10 éve dolgozom a filmiparban, és igazából ott kezdtem el építeni a karrierem. Amikor elkezdtem írni a blogom, nem gondoltam rá, hogy egyszer könyvet adok majd ki belőle. Nekem sokkal fontosabb az, hogy a blog kapcsán párbeszédek, viták alakultak ki, mint az hogy lássam a saját könyveimet, írásaimat a könyvesboltokban. Jobban örülök hogy nyilvánosság elé került ez a téma. Ha az üzletről beszélünk, akkor az elmúlt 18 hónapban nagyon sok pénzt tudtam volna azzal keresni, ha csak arról írok, hogy hogyan szexelnek az emberek. Én nem ezt akartam. Alapvetően nem pusztán az aktusról magáról beszélek, hanem a szexet több szemszögből, például intellektuális vagy politikai szemszögből is elemzem, ezáltal az intelligencia és az érzelem egyaránt benne van a dologban.

-Voltak olyan emberek, akikkel a blogon keresztül találkoztál?
-Erre a kérdésre igazán nem szabadna válaszolnom! Amióta elvesztettem az anonimitásom igen nehéz randiznom, hiszen bárkivel találkozom, valószínűleg már olvasta a blogom vagy a könyvem és ezért már akkor tud rólam mindent mielőtt az első pohár italt megisszuk.

-Milyen szabályokat tartanál fontosnak egy kapcsolatban, amiket nem szegnél meg?
-Hiszek az igazságban és az őszinteségben. Nem csalnék meg senkit. A jövőre nézve elképzelhetőnek tartok egy nem monogám kapcsolatot, de csak abban az esetben, ha mindenki, aki részese ennek, az tud róla és van egy közös megegyezés.

-Mire vágysz inkább, féktelen bohémságra egy életen át vagy inkább egy bizalmas kapcsolatra, családalapításra?
-Ez egy nagyon személyes kérdés… Az ember azért mégiscsak társas lény, és természetesen én is szeretném megtalálni az igazit. Ugyanakkor, amíg keresem, vagy várom az igazit nem gondolom hogy vissza kellene utasítanom a kínálkozó kalandokat…


fotó: Kasza László