A Cannes-i Filmfesztivál egyik nagy meglepetése volt Mati Diop sokrétű elsőfilmje, az Atlantique, amely végül a zsűri nagydíját is elnyerte. Hamarosan pedig a Netflixen is elérhető lesz!

A Cannes-i Filmfesztivál ismét számos elsőfilmes rendezőnek adott lehetőséget – úgy az Un Certain Regard kategóriában, mint a versenyszekcióban. Ez utóbbiban debütált az eddig főként színésznőként tevékenykedő Mati Diop első nagyjátékfilmje, az Atlantique is, melynek forgatókönyvét egy viszonylag tapasztaltabb kollégájával, Olivier Demangellel írt. A férfi szemszög azonban nem igazán, csak a gyakorlottság látszik meg a történeten.
A cselekménynek ugyanis három, markánsan elkülönülő rétege van, melyek a film végére könnyedén feloldódnak egymásban. Az Atlantique első percei rendkívül realisztikusan, Szenegál jelenlegi társadalmi problémáira reflektálva indulnak el: megismerünk egy csapat munkást – köztük a fiatal Suleimant –, akik egy szellemtorony építésén dolgoznak már több hónapja fizetés nélkül. Bár a fiúk mindent megtesznek azért, hogy megkapják a pénzüket, a megbízójuk kezdetben úgy tűnik, képtelen előteremteni a bérüket.

Rögtön ezután Suleiman találkozik a szerelmével, Adával. A fiatalok láthatóan odavannak egymásért, viszont ez a randevú más, mint a többi: mindketten titkolnak a másik elől valamit. Suleiman azt, hogy aznap este ő és a társai nekivágnak az Atlanti-óceánnak egy csónakkal, hogy ők is emigráljanak, ahogy azt tette előttük még rengeteg ember.

A szenegáli illegális kivándorlás nagyon is aktuális téma manapság, és mint tudjuk, nem csak Afrikában.
A Spanyolország felé induló fiú elől viszont Ada is elhallgatott egy igencsak lényeges dolgot: a szülei már szereztek neki vőlegényt, egy gazdag, Omar nevű férfi személyében. Ada tiltott románca pedig nem csak a shakespeare-ien romantikus történetszál miatt olyan lényeges az Atlantique-ban. Diop ezzel egy újabb társadalomkritikai álláspontot rögzít, mégpedig az elrendezett kényszerházasságok ma is létező jelensége ellen lép fel.

Cikk folytatása ITT!