A Halálos iramban-sorozat első spin-offjában, a Hobbs és Shawban Statham és Johnson modern Bud Spencer – Terence Hill párosként éleszti újra a ‘80-as évek tesztoszteron akciófilmjeinek eszenciáját.

A 2003-as Az Amazonas kincsében van egy jelenet, melyben a főszereplő Dwayne „The Rock” Johnson egy bárba belépve hirtelen szembe találja magát a távozó Arnold Schwarzeneggerrel. Ugyan a két kolosszus nem vált szót, az Osztrák Tölgy szolidan odabiccent a szamoai ex-pankrátornak. Ezt az apró gesztust sokan úgy értelmezték, mint a staféta átadását. Mostantól a Szikla fogja tovább vinni a félisten termetű, 110%-ban bicepszből álló akcióhős fáklyáját.

Csak azzal nem számoltunk, hogy más idők jönnek. Mire a Szikla továbbvihette volna a Terminátor örökségét, a ’80-as évek tesztoszteront izzadó akcióisteneinek kora lejárt. A közönséget már kevésbé nyűgözte le, ahogy egy félmeztelen hegyomlás, egyik kezében egy helikopterágyúval, másikban pedig egy tölgyfával felvértezve egymaga írt ki egy kisebb hadsereget. Elég megnéznünk a ’80-as évek két fő ikonjának, Stallonének és Schwarzeneggernek a közelmúltbeli filmjeit (hisz a többiek már a mozivászonig sem jutnak el). Gyakorlatilag az összes önálló filmjük – amelyek nem építtetek olyan tudatosan a nosztalgiára és az öniróniára, mint A feláldozhatók 1-2. – megbukott. Dwayne Johnson karrierjénél is azt látjuk, hogy hiába aposztrofálták sokan a következő Schwarzeneggernek, a 2000-es években az akciófilmes próbálkozásai – bár pénzügyileg általában nem buktak meg – kevés vizet zavartak, és inkább önironikusabb vígjáték- és könnyedebb kalandfilmes szerepeket vállalt.

Aztán jött a Halálos iramban-sorozat: korunk legfurcsább evolúcióján átesett akciófilm franchise-a.

Cikk folytatása ITT!