Rendezte: Robert Rodriguez, Frank Miller és Quentin Tarantino
Forgatókönyv: Frank Miller
Fényképezte: Robert Rodriguez
Zene: Robert Rodriguez és John Debney
Szereplők: Bruce Willis, Clive Owen, Benicio Del Toro, Jessica Alba, Mickey Rourke, Elijah Wood, Jaime King, Brittany Murphy, Marley Shelton, Powers Booth, Rutger Hauer

A rendező, a jólismert Robert Rodriguez (El Mariachi – a zenész; Desperado), aki fel is kérte Frank Millert a társrendezésre, hogy minél pontosabban le tudják tükrözni a képregényt a vászonra. És sikerült is szinte kockáról kockára ez a feladat! A szaftosabb jelentekért pedig nem más, mint Quentin Tarantino volt a felelős. (Nem is okoz csalódást: ) Ez a páratlan rendező-trió, már önmagában garanciát jelent a sikerre. Az ellenállhatatlanságot pedig még tovább turbózták a szereplőgárdával. Aki elolvassa a neveket nem is kell nagy képregény-kedvelőnek lennie ahhoz hogy már vegye is a jegyet.
A film hangulata egészen elképesztő és megávalragadó. Nagyon könnyű az azonosulás és fájdalmas az elszakadás. (De hála Istennek jó 126 percig nem is kell elszakadni.)
A film teljesen fekete-fehér illetve a képregényre jellemzően plusz egy, hangsúlyos szint használ, (egy vörös ajak, vagy egy kék szempár). Ez, a rengeteg elmosódó digitális díszlet és a sok dialógus is hozzájárul a film egyedi hangulatának kialakulásához.
Sin City-ben nem élnek 'jó' emberek, csak rosszak és mégrosszabbak. Sin City-ben soha nincsen világos. Ez az a hely ahol az erőszak és a brutalitás, a korrupció és a prostitúció mindennapos. A lakók megtanultak együtt élni ezekkel a tulajdonságokkal és olyannyira az életük része lett, hogy nem is vágynak kiszakadni ebből a világból.
A film három szálon fut és mindben egy külön történetet követhetünk nyomon. Ezek a szálak a várakozásokkal ellentétben, nem futnak össze a film végén, azonban végig nagyon közel járnak egymáshoz. Közben a rengeteg irreális motívum nyomatékosítja bennünk, hogy ez valóban egy képregény. A helyenként elejtett sötét/morbid humor pedig kifejezetten passzol a filmbe, és igencsak megnevetteti a nézőt.
Az alkotást mindenkinek látni kell, aki nem ájul el egy kis csonkolás és darabolás láttán. ;) Sőt véleményem szerint egyszer nem is elég. A történet összetettsége miatt az ember első nézésre könnyen elvesztheti a fonalat, de sebaj mert a látvány egy pillanat alatt magával ragad!
A Sin City-ből méltán válhat mérföldkő a mozifilmek történetében, Hiszen fantasztikus az egész úgy ahogy van és tuti, hogy még csak hasonlót sem láthattunk soha eddig.