Északi zord táj, szürkés kráterekkel, olykor hamufelhőket pöfékelő vulkánokkal, vastag jégpáncéllal és gyér növénytakaróval. Kontinenstől távol eső, elzárt szigetvilág, archaikus, furcsán pergő nyelvvel, egy Nóbel-díjas íróval, Halldór Laxness-szel és egy excentrikus pop-dívával, Björkkel. Szintén Izland világhíres „unikuma” Jón Þór “Jónsi” Birgisson (ének, gitár), Georg “Goggi” Hólm (basszus gitár), Kjartan “Kjarri” Sveinsson (billentyű, gitár) és Orri Páll Dýrason (dob) együttese, a Sigur Rós.

Különleges, folyton kísérletező zenéjük a 2002-ben megjelenő, cím nélküli () albumukon vált igazán kiforrottá, hírük hazánkba is e lemez címtelen számaival ért el a 2000-es évek derekán, melynek szövegei a tagok által kitalált nyelven (hopelandiul) íródtak. Jón Pór falzett éneklésmódja, azaz nőies férfi fejhangja, vonóval gyötört gitárjátéka, crescendojuk, azaz fokozatosan, gondosan építkezve erősödő előadásmódjuk, gyakran szimfonikus zenekarral (Amiina) és különleges színpadtechnikával kiegészülve egyedi poszt-rock hangzást hoz.

2011. szeptemberében a Velencei Filmfesztiválon debültált második koncertfilmjük, az Inni monokróm színvilága az együttes előadásmódjára fókuszál. Intim, szinte már zavaróan közeli képeket vágtak össze 2008-as, kétestés, londoni koncertjükről, melyet, hogy még roncsoltabb, még inkább archiv hatású legyen, prizmákon és más tárgyakon átszűrve filmeztek újra.

A végeredmény egy komor, kissé klausztrofób mű Vincent Morisset rendezésében, melyben a 2006-os első turnéfilmjük, az izlandi környezet változatosságát, kulturális hagyományait felvillantó Heima (Otthon) lokálpatrióta színpompájának nyoma sincs. Az Inni felvételein a színek már csak néhány régmúltból származó képkocka erejéig térnek vissza: az együttes névadási sztorijával, néhány biciklizős jelenettel vagy egy japán, díjátadói ceremónia megható pillanataival. Mintha az alkotók azt sugallnák, igyekeznek megőrizni a régi értékeket, a gyökereket, azt a kezdeti, játékos lendületet, amihez minden előadóművész szeret ragaszkodni, ugyanakkor meg is mutatják azt az utat, ami felé tartanak. Szinte himnikus magasságokba szárnyaló, végletekig átélt (Jónsi) előadásmód, perfekcionizmussal párosuló virtuozitás, az extrém megjelenés (nyakba tűzött madártollak, lakktornacipő, öltönyök és keménykalapok), egyedi színpadtechnikai megoldások (függöny, világítás) mind-mind a közönség élő, szinte performansz jellegű előadások iránti igényét mutatja, melynek a Sigur Rós messzemenőkig eleget tesz. Mindezek persze nehezen jönnek át még egy olyan tökéletes technikával elkészült CD vagy DVD esetében is, mint az Inni. Egyébként koncertjüket beharangozó promójuk sem mindennapi: 2008-as Alexandra Palace-beli fellépő ruhájukat szabdaltatják szét apró fecnikre, hogy exkluzív csomag részeként, sok más csecsebecsével együtt megrendelhessék a rajongók.

A szett tartalmaz néhány fényérzékeny speciális papírt is, mellyel fotogramokat alkotva a nagyérdemű fel is töltheti elkészült műveiket az együttes honlapjára, ahol szavazás után a legjobbakat jutalomban részesítik és promóciós anyagként fel is használják. A zenekar imázsához hozzátartozik a szűkszavúság, inkább csendes alkotói visszavonultság jellemzi őket, a szinte kötelező sajtónyilatkozatokkal korábban meg is gyűlt a bajuk, szeretnek az elefántcsonttoronyba vonuló művész szótlanságába és titokzatosságába burkolózni. A zenekar idei, világ körüli turnéjáról USA, Kanada és Japán után érkezik majd augusztus közepén a kontinensre, május 28-án pedig megjelenik új albumuk Valtari címmel.

Von (Remény) – 1997.
Von Brigði (Kiábrándultság) – 1998.

Ágætis byrjun (Egy jó kezdet) – 1999.
( ) – 2002.

Takk… (Köszönöm… ) – 2005.

Hvarf/Heim (Menedék/Otthon) – 2007.

Með suð í eyrum við spilum endalaust (Fülünkben zümmögéssel játszunk a végtelenségig) – 2008.

Inni – 2011.