A nyugati társadalmakban lassan népbetegséggé kezd válni a kórós vásárlás, és
egyre többen shoppingolnak lelki problémáik felszíni kezelése céljából. Nehéz
elmenni egy szépen berendezett üzlet előtt anélkül, hogy legalább egy kicsit be
ne kukucskáljunk. A boltokban kellemes zene szól, hívogató illatok áradnak
felénk és az eladók is úgy mosolyognak ránk, mintha a legjobb barátaink
lennének, ezért érthető, hogy miért okoz sokaknak problémát ellenállni a
vásárlásnak. Napjainkra az üzletek berendezése, hangulatuknak megtervezése már
önálló tudománnyá nőtte ki magát, ezért gyakran, szinte tudatmódosult állapotot
képes előidézni bennünk egy üzletben tett látogatás. A vásárlás eksztatikus
élménye után, persze sokan ülnek egy hatalmas kupac feleslegesen megvásárolt
holmi felett, azon tanakodva, vajon miért vette meg azokat. A pénzügyi
szakemberek is kihasználják ezt a jelenséget a bankkártyák („csak egy kártyát
kell odaadni”) és az áruvásárlási hitelek segítségével. Sokan kerülnek a csőd
szélére az egymás után felvett, első ránézésre hihetetlenül kedvezőnek tűnő
kölcsönök miatt.
Filmünk főszereplője, Rebecca Bloomwood (Isla Fisher) is
hasonló problémákkal küzd, és élete álma, hogy a híres Alette divatmagazinnál
dolgozzon, mint újságíró. Rebecca egy véletlen a folytán a „Sikeres
Megtakarítások” című gazdasági magazinnál köt ki, és spórolási tanácsokat ad
olvasóinak. Azonban Rebecca a hétköznapi életben, a saját tanácsait sem tudja
követni, hiszen kényszeres vásárló, aki megvesz szinte minden ruhadarabot, ami
megtetszik neki és adósságot adósságra halmoz.  Rebecca közben beleszeret a
főnökébe (Hugh Dancy), de vásárlási mániája kapcsolatukra is rossz hatással
van.  Főhősnőnk csoportterápián köt ki, ahol más hasonló problémákkal küzdő
emberekkel is találkozik és közösen próbálnak megszabadulni függőségüktől.
Rebecca végül szembe néz hibáival és megpróbálja helyre hozni életét.

Az
„Egy boltkóros naplója”érdekes és egyben aktuális témát dolgoz fel, elvégre
gazdasági világválság van, ezért biztosan sokaknak okoznak problémát az
áruvásárlási hitelek. A film azonban nem lép túl a szokásos „limonádé-vígjáték”
műfaj keretein túl, amely csak és kizárólag a helyzetkomikumra épít, és nem
nyújt maradandó élményt. Az „Egy boltkóros naplója” ráadásul pont ellentétes
hatást vált ki a nézőiből, mint ami a célja lenne. A filmet megtekintő közönség,
a katarzisnak egyáltalán nem nevezhető végkifejlet után, megnyugtathatja magát,
hogy Rebeccával ellentétben, náluk nem ilyen vészes a helyzet. Mivel a plázákban
található mozik műsorán szerepel majd az alkotás, megtekintői biztosan
ellátogatnak a vetítés után kedvenc boltjukba, ahonnan legalább egy
kiegészítővel vagy toppal gazdagabban távoznak majd. A filmet bizonyára kedvelni
fogják „Az ördög Pradát visel” rajongói és a divat megszállottjai.