A Magyar Színház a híres szerzőpáros, Stephen Sondheim és James Lapine alkotását kelti életre kicsik és nagyok örömére egyaránt. A Grimm mesékből jól ismert karakterek és a szerzők figurái közös erővel küzdenek a királyság védelme érdekében. Vagy mégsem. Magukért, önző módon. Emiatt olyan életszerű és kevésbé mesebeli a darab. Aki minden áron boldog befejezést akar, az elpatkol. Aki, valóban feláldozná magát a közösségért, túléli és boldog lehet, ha él a lehetőséggel, amelyet az élet kínál. Sok választás nincs, meglátni a csodát. Annyi.

Azért, persze ennyire nem tragikus a produkció, sőt! Garantált a felhőtlen kacagás, még a kínhalálon is! A zenei aláfestés és a szövegezés egyaránt modern. Ki hívná a daliás (olykor félrelépő) herceget Princnek egy klasszikus mesében? Aranyhaj pedig mikor ordítana depressziósan egy babakocsival rohangálva? Számos bölcsességet hallhatunk, például: „A kés, ami éles ma, lehet holnap tompa.” vagy „Nem a pénz a fontos, fontosabb, hogy a kívánságok teljesüljenek.”A díszlet minimál, de annál kifejezőbb, motivál gyermeki fantáziavilágunk felébresztésére. A jelmezek hűek maradtak a klasszikus karakterekhez, azonban a ruhák szín-és formavilága élénk, a kiegészítők is jellemzően kortárs stílusúak.

A történet több szálon fut, olyan érzésünk van, mintha összekeveredtek volna a mesekönyv lapjai. Azonban hamar magával sodor a hagyományosnak tűnő story és a sok kicsi rész, komplexé gyúrja magát. Az első felvonás után vége is lehetne a darabnak és mindenki boldogan élne, míg meg nem halna. A pikantériát az adja, hogy a második felvonásban feje tetejére áll minden. Senki sem boldog, mert mindenkit csak az aktuális vágya hajszolt Lehull a lepel a szereplőkről, megismerjük valódi emberi énjüket. Ők is lopnak, csalnak, hazudnak, tévednek, hibáznak és fel kell vállalniuk a következményeket. Sorra buknak el a vétkesek, hogy végül az igaz jó győzedelmeskedhessen. Nem kell csalódnunk a hol volt hol nem-ben, jöhet a valóban happy end.

Ha egy fordulatos, harsány, tanulságos, mókás és egyben mélyenszántó darabra vágysz, mindenképp látogass el a Hevesi Sándor téri erdőbe. Éld meg a pillanatot és higgy benne, hogy sosem vagy egyedül!