Dominique Enright: Winstonn Churchill harapós humora Korona Kiadó, Budapest, 2004 A 18. században emelkedik nemesi rangra a családja, akárha egy Shakespeare királydrámából, őse udvaronc, diplomata, majd felségáruló és hadvezér. Szintén közeli rokona a motorja a XIV. Lajos katonai egyeduralmát megtörő európai katonai szövetségnek. A spanyol örökösödési háborút bízvást nevezhetjük családi ügynek is az ő esetében. Apja kis híján párbajozott a walesi herceggel, majd miután az angol királynő kijelentette róla, hogy elmebeteg, híres, népszerű és sokak által gyűlölt politikus lesz. Anyja ereiben indián vér is csörgött. A spanyol örökösödési háborúban, rokona és névrokona a francia sereg generálisa, mellesleg az utolsó Stuart uralkodó természetes fia. Lord Salisbury szerint apja, teljesen örült volt, aki tisztának tettette magát. Bár családja az Angliát birtokló néhány száz család egyikeként a főnemesség soraiba tartozik, a következő száz évben az angol történelemben semmilyen szerepet nem játszik. Ennek ellenére az angolszász jog és örökösödési rendszer miatt hősünk csak öreg korában kapja meg a térdszalagrendet és a "Sir" megszólítást. Íróként Nobel-díjat kap. Többször él meg pusztán írásaiból. Szeret festeni, történésznek tartja magát, de nem volt komoly tudós. Saját magát nevezi ki honvédelmi miniszternek, noha ez a poszt korábban Angliában nem is létezett. Síkraszállt a harckocsi elterjesztése mellett, bár ezt pusztán hóbortnak tartották (De Gaulle például nem). Mikor politikusként megbukik, írói honoráriumából Kent grófságban házat vesz, kitanulja a kőművesmesterséget, viseltes filckalapjában verejtékezik, s rakja a ház falait. Még ahhoz is ragaszkodik, hogy felvegyék az építők szakszervezetébe, amit a szakszervezeti vezetők meglehetősen rossz tréfának tartottak, de nem akadályoztak meg. Első gyermekkori képei az írországi időkből maradtak fenn, ahová apja (ismerjük a királynő véleményét…) fényes száműzetésbe vonult. A fiatal hadnagy komor fiatalságot élt át. Az iskolai gépezet be akarja darálni. Az iskola és az internátus maga volt a pokol a számára. A 12 év alatt senkinek nem sikerült megtanítania vele egy szabályos mondatot, a középiskolába is tévedésből vették fel, hiszen matematikából és latinból üres feladatlapot adott be. Olyan sikertelen volt, hogy apja arra gondolt, semmi másra nem alkalmas, csak katonai pályára. Később Nobel-díjas lett, de kétszer is elbukott a kadetvizsgán. A lovassághoz ajánlották, ők még a gyalogságnál is butábbak voltak, a lovak pedig drágák. Családja azonban a gazdagok közt szegény volt, és a lovasságtól is meg kellett válnia. Szivart, szállodát, harckocsit neveznek el később róla és pusztán két ujjával megteremtette a győzelem máig érvényes jelképét. Sir Winston Churchill Huszonöt éves korára egész Anglia által ismert figura lett a hivatásos huszárhadnagy. Noha Európában béke honolt, ő öt hadjáratban vett részt, megjárta Kubát, kétszer volt Indiában és szenzációs tettel, kiszabadított egy elrabolt páncélvonatot, fölrakta rá a sebesülteket és így megmentette őket. Elfogták és az a hír támadt, hogy a búrok agyonlőtték, Néhány hét múlva érkezett csak a hír sikeres szökéséről. Portréját a magyar származású történész, John lukacs még föl is nagyította azáltal, hogy a Párbaj c. történelmi műve azt sugallja, hogy a második világháború első szakasza Hitler és Churchill személyes párviadala volt. Churchill német életrajzírója, Sebastian Haffner Churchill. c. életrajza átveszi e véleményt. /Sebastian Haffner: Churchill, Európa Kiadó, Mérleg sorozat, 2003/. A brit hírszerzők szóbeli legendáriuma szerint, amikor a windsori szalonokban a náci-szimpatizáns Lindbergh VII. Edwardnak a német légierő legyőzhetetlenségéről beszélt, a csavaros eszű angol elhatározta, hogy körmére nézz Adolf Hilernek. Vizeletmintát lopatott és az orvosok azt prognosztizálták, hogy Hitleren kitör az elmebaj, az egyetlen bölcs döntésnek az tűnt, hogy hagyják, hogy a nemzetvezetőt maga alá temesse saját megalomániája. Hasonló szemléletet tükröz Clive Irwing A tengely című könyve (Európa Kiadó, Budapest, 1987). Winstonn Churchill harapós humora címet viseli a Dominique Enright által összeállított és szerkesztett karcsú kötet (Korona Kiadó, Budapest, 2004), mely a debatter, kópé Churchill portréjához járul hozzá. Ebből válogattunk. Azzal adott át egy könyvet titkárának, hogy "tegye el, Toby már kiolvasta". Toby a törpepapagája volt. Jock Colville, Churchill egyik személyi titkára elmesélte, hogy egyszer tizennégy papagájpiszkot számolt össze rab Butler kopasz fején, amikor Butler pénzügyminiszteri minőségében Churchill ágyánál üldögélve tanácskozott meg néhány költségvetési irányelvet a miniszterelnökkel, aki egyszerűen szeretett ágyban fekve dolgozni. Maga Butler egy korábbi, 1943-ban Chequers-ben tett látogatásáról számolt be. S elmondta, hogy ágyban találta a miniszterelnököt, miközben Nelson, a macskája a lábánál összegömbölyödve aludt. "Ez a macska – jelentette ki Churchill – többet tesz a háborús céljainkért, mint maga. Felér egy melegvizes palackkal, és üzemanyagot meg áramot takarít meg." "A politika éppoly izgalmas, mint a háború, és éppolyan veszélyes is. Háborúban csak egyszer ölhetik meg az embert, a politikában viszont többször is." Jelentette ki állítólag Churchill 1920-ban. Ami azt illeti, neki magának még számos politikai halált kellett túlélnie. 1916-ban, az idő tájt, amikor a konzervatívok éppen rossz szemmel néztek rá, levelet írt az Oroszországba készülő Lloyd George miniszterelnöknek: "Nehogy elsüllyesszék a hajóját, ha ugyanis magamra maradok, a kollégái menten felfalnak." Abban az időben, amikor Churchill még a Liberális Párt tagja volt, s Herbert Asquith-nek, a liberális miniszterelnöknek dolgozott, egy konzervatív képviselő beszélgetés közben kijelentette, hogy Asquith gonosz ember. Churchill elmerengett magában a miniszterelnökön és Atrhur Balfourt, az ellenzéki Konzervatív Párt vezért idézte fel, végül így válaszolt: "Nincs igaza. Balfour gonosz és erkölcsös. Asquith jóságos és erkölcstelen."