A történet csaknem a végén kezdődik: A terrorizmusellenes harc egyik főnökét nappal, lánya háza előtt meggyilkolja titokzatos kasmíri sofőrje, aki Sálimár bohócnak nevezi magát. Innen kanyarodunk vissza a kezdetekhez, az Édenhez hasonlítható Kasmírba, az India és Pakisztán között dúló háború előestéjére. Eme kies tartományban nincsenek faji és vallási ellentétek, a történet főhőse, Sálimár bohóc is mutatványosok elvarázsolt világában nő fel. A másik szálon Max Ophuls, a hányatott sorsú nagykövet életét kísérhetjük végig a II. világháborútól a jelenkorig. Kettejük sorsát Búnyi Kaul táncosnő kapcsolja egybe.
Eme elzárt világ a Vasmolla színre lépésével kapcsolódik be a két nagy szomszéd háborújába, s az eddig gasztronómiai vetélkedésben jeleskedő pácshigámiak között gyökeret vernek addig mélyen eltemetett ellentétek, s a fiatalokat beszippantja a gerillaharc és a terrorizmus. Sálimár bohóc azonban személyes bosszú által vezérelve kerül közelebbi kapcsolatba a romlott világgal. Rushdie regényében nincs abszolút jó és rossz, a karakterek életszerűsége, túlontúl emberi jellemvonásai már szinte zavaróak, s emiatt is lehet ezt a nem kis terjedelmű regény akár egy szuszra elolvasni. Ha ez nem is megy, annyi biztos: aki egyszer belekezdett, nem hagyja sokáig a polcon porosodni…
Hozzászólások