-Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba a zenével?
-Ezt nehéz lenne megmondani. Szerintem kb. 2 hetesen, amikor kiengedtek a kórházból. Szóval, nem tudom megmondani, hogy mikor kezdett érdekelni a zene. Mindig is érdekelt. Én magam zeneírással 13 éves koromban kezdtem amatőr módon foglalkozni. Ez egyébként az óta sem változott vagy fejlődött professzionális producerkedéssé, csak az eszközeim változtak meg.

-Milyen stílusú zenéket játszol?
Először is nagyon fontosnak tartom, hogy szerintem a dj munkája, a zenék összemixelése, nem feltétlenül egy folytonos véget nem érő ritmusra (beat mix) szabad csak alapuljon. Sokszor könnyebb csak hasonló tempójú zenéket egymás után azonos sebességen lejátszani, mint néha 40-50 bpm különbségű trackeket élvezhetően, szünet nélkül összekeverni. Viszont ezek alkalmazása helyzettől / közönségtől függ. Sok visszajelzést kaptam, hogy nem tudok keverni, holott csak arról volt éppen szó, hogy olykor a hagyományos értelemben véve, képtelenség átkeverni a zenéket, amiket játszok. Ebből gondolom könnyen kikövetkeztethető, hogy a szettjeimre a széleskörű eklektika a jellemző a legfőképpen, amit én elengedhetetlennek tartok.
Ezért nehézen tudom magamat bekategorizálni. Gyakorlatilag az új hullámok minden tarajára felkapaszkodtam, kivéve a populáris inde-rock-ot, attól ugyanis rosszul leszek. Nagyon szeretem az elektro előtaggal illetett stílusokat ezért főleg electro, electro-pop, electo-house, elvétve electro-clash, némi nu-italo, new-wave, nuwave-house, indietronic a repertoárom. Persze néha elkalandozok a breakbeat vagy az electro-techno irányába, de nem ez a jellemző. Mára már kifejezettem idegesítenek a monoton és suicide vagy nagyon dark zenék, elsősorban a vidám dallamokat és vokálos énekes zenéket játszok. Új műfaj, amit én indie-house-nak hívok, (korábban elektrock), még szinte ismeretlen itthon, igyekszem megkedveltetni a közönséggel. Itt megjegyezném, hogy olykor-olykor álnéven játszok lágy progressive-trance-t és kicsit zümmögősebb, progressive-house-t is, nem a "veretős" fajtából, de ez más tészta. :)

-Otthon milyen zenét hallgatsz?
-Újdonság hegyeket hallgatok, imádom a számomra még ismeretlen zenéket. Sokat hallgatom a saját mixeimet is. Ennek 2 oka is van: először is nagyon szeretem az ezekben szereplő zenéket, másodszor keresem a saját hibáimat. Ezen kívül mostanában sok progressive-trance-t és ambient zenét hallgatunk a párommal, miközben elégetünk egy marék füstölőt és kreatívkodunk, rajzolunk stb…

-Melyik hanghordozót részesíted előnyben: bakelit, cd, mp3? Mi a véleményed a többiről?
-A világért sem akarok megsérteni senkit, de a bakelitről a mélykonzervatív emberek jutnak manapság eszembe, akik minden áron ragaszkodnak a letűnt idők régiségeihez. A mai technikák mellett felesleges cipekedésnek, nyűgnek látom. Ezek után gondolom nem csoda, hogy egyáltalán nem szégyellem, hogy cd-ről játszok, sőt, ellenkezőleg: egyenesen büszke vagyok rá. Az mp3-ról szerintem most inkább ne sokat beszéljünk! Elkeserítően szánalmas, amikor még otthoni zenehallgatásra is alkalmatlan minőségű másolatok szólalnak meg fülsértően egy profi hangrendszeren. Szerintem idő kérdése és a dj egyetlen pendrive-al fog fellépni, amely a kapacitásából adódóan akár több száz zeneszámot tartalmazhat majd a cd minőségénél is jobb formátumban, melyeket akár lemezjátszó "szimulátor"-okon is lejátszhat majd. ALIG VÁROM!! Ennek jeleit mutatja egyébként a mostanában elterjedő félben lévő Final Scratch. Szóval a nézeteim szerint a dj nem az eszközeitől, sokkal inkább a szelektivitásától és a technikájától lesz jó és sikeres. A vicc szerintem az, hogy a közvélemény sokkal nyitottabb e-tekintetben, mint dj-k.

-Kedvenc dj-d? Kedvenc producered? Kedvenc kiadód? Kedvenc lemezboltod?
-Ejj, ez nehéz kérdés. Dj-t inkább nem emelnék ki. Producerek jelenleg, de ez kb. 2 hetente változik: Simian Mobile Disco és Mihai Popoviciu. Kedvenc kiadóm egy ideje egyértelműen az igen előremutató Kitsune, de még vagy 10et tudnék mondani. Lemezboltot azért nem emelnék ki, mert itthon többnyire nem lehet beszerezni azokat a zenéket, amik érdekelnek. Mondjuk talán a Neon Music :))

-Kedvenc számod? Kik motiválnak?
Erre lehetetlen válaszolnom. Nincsen kedvenc számom. Hazaiak közül a Spacesh!t zenekart szeretném torony magasan kiemelni, akik zenéjükben mesterien ötvözik a műfajok sokaságát, és az így a hallható végeredmény régió szinten egyedivé teszi őket. Irányadónak mondanám őket, ugyanakkor álmodom csak a zászlóvivő kifejezés alkalmazhatóságáról. Ugye világos?

-Mennyire érzed fontosnak a közönség viaszjelzéseit? Mennyire hagyod, hogy a közönség befolyásoljon, és mennyire játszol saját koncepció alapján?
-Rühellem, amikor valaki számot kér, kivéve, ha amúgy is terveztem a lejátszását. :D Minden bulira van egy saját koncepcióm, minden fellépésre külön készülök, úgy gyakorlással, mint újdonságokkal egyaránt. Amikor valaki számot kér, úgy érzem magamat, mint egy festő, akinek fogják a kezét. Ez most biztos furcsán hangzik, a magyarázat azonban egyszerű: én olyan embereket szeretnék látni a táncparketten, akik azért jönnek el, hogy engem és "kollégáimat" meghallgassák. A dj-skedést művészetnek élem meg, és nem szeretem, ha a számba rágják, hogyan kellene csinálni. Aki maga akar szelektálni, álljon bátran a pult mögé, a lehetőség adott, lehet jelentkezni.

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? Múltja, jelene, jövője?
-A nemzetközi viszonyok fantasztikusak. Olyan országokban IS, mint például Ukraina – sőt legújabban már Románia is -, virágzik a dolog. Magyarországra jellemző az ultrakonzervatív hozzáállás, a menekülés az új elől, a ki nem próbálás. Ez SZÉGYEN! Ezért nagyon nehéz dolgom, dolgunk (mint Lollipop) van, mivel a rendezvények többségét, amin zenélünk, magunk szervezzük! Ez sajnos olykor anyagi áldozatokkal is jár, nem csak a mi részünkről, hanem a minket támogató klubok részéről is. Természetesen vannak nagyon komoly sikereink is, amiknek rendkívüli módon örülünk. Nagy gond hogy a szcénában szinte egyedül vagyunk. Sokan azt gondolnák, hogy nem néznénk jó szemmel, ha mások is hasonló dologba vágnának, de ez egyáltalán nem így van. Szükség lenne színvonalas "testvér rendezvény"-ekre, hogy egymást erősítsük. Erre azonban várhatunk, mert ahogy minden, a rendezvényszervezés is kezd hazánkban egyre jobban ellehetetlenülni… A jövőre nézve lenne egy felszólításom, üvöltve: emberek ébredjetek! Egyébként meg "a jövő útja kifürkészhetetlenek", én viszont fékezhetetlenek vagyok!