A nagyszabású kiállítás a világ egyik legtehetősebb és legismertebb konceptualista művészének 25 évnyi munkásságát tekinti át. Hirst egy, a kiállítás készületeiről adott interjújában keserűen nevetve mesélte, rábukkant arra az 1996-ban készült filmfelvételre, amelyen egy New York-i galériában David Bowie kérdésére, miszerint mit szólna egy Tate Galériás nagyszabású kiállításhoz, hetykén visszautasítva a következőket felelte: „Semmi esélye. A múzeumok a halott művészeknek valók. Soha nem állítanám ki a munkáimat a Tate-ben. Soha nem vennél rá arra a helyre.”

A kortárs művészet hajdani szupersztárja munkásosztálybeli család gyermekeként, lázadó punkként nőtt fel Leeds-ben. Művészeti tanulmányait Goldsmiths College-ban fejezte be Diáktársaival együtt első csoportos kiállításukat Freeze címmel rendezték meg, de a valódi áttörést 1991-es In and Out of Love című szóló tárlata jelentette, ahol a kiállítóterem a festővászonba beágyazott bábokból kikelő és repkedő pillangókkal volt tele, míg a másik helyiségben halott lepkéket rendezett el a vásznakon, melyek egy cigarettával teli hamutartós, fehér asztalt vettek körül. Az üzleti és művészeti körök elismertségét egy formaldelhiddel teli tartályba zárt, 4.3 méter hosszú tigriscápa hozta meg. A közel 22 tonnányi műalkotás csillagászati áron került egykor egy amerikai magángyűjtő tulajdonába, majd később, 2006-ban végleg a Metropolitan Múzeum kiállítótermébe vándorolt.

A Hirst-kiállítás sokkal inkább kíván egyfajta térképként szolgálni a művészhez, mintsem egy életművet lezáró, Greatest Hits gyűjteményt bemutatni, hiszen a tárlat, korábbi, a művész által „gyengébb daraboknak” aposztrofált alkotásait is felvonultatja, így például a tanulóéveiben használt, fényesre mázolt serpenyőjét. Jellegzetes, vibráló „pöttyös képei” mellett, melyek sorozatgyártásán majd 150 főnyi csapata dolgozott, helyet kapnak bizarr, „állatos installáció” is, széltében kettévágott tehenekkel, aranyborjúkkal, zebrákkal és fekete tablókba ágyazott legyekkel. Persze a tablettákkal telezsúfolt gyógyszeres vitrinjei és csontvázai sem maradhatnak ki a gyűjteményből. A látogatót a külső térben egy monumentális, belső szerveket mutató, anatómiai férfitorzó (Himnusz), belül pedig anyagát tekintve a világ egyik legdrágább, platinumból készült, 8601 darab gyémántból berakott koponyája várja majd. Hirst elképesztő sikerét karizmatikus, vagabond személyiségén túl, annak a 60-as évekbeli radikális fordulatnak köszönhette, amely sokk-művészetével, a műkereskedés, a galériakultúra gyökeres átalakulásával képes volt az elszigetelt konceptualizmust mainstreammé tenni és warhol-i módon, szégyenteljes méretekben pénzt csinálni a művekből.

A Fiatal Brit Művészek (Young British Artists) úttörői közül Damien Hirst volt a leghangosabb, leggazdagabb, aki bizony korábbi időszakában bele is vetette magát az éjszakai élet sűrűjébe. Számos hirstianista kritikus rója fel a piacorientált szemléletmódot, mely általában a konceptualista művészt, így Hirst-öt is vezette munkájában, illetve a közvetlenül egyszerű, pléharcú, blazírt és affektáló kifejezésmódot, mely agresszívan úgy provokál, hogy közben egyaránt kelt felháborodást és félelmet. Hirst 2014-es tervei között szerepelt többek között egy galéria megnyitása is, mely olyan kortárs képzőművészek műveit állította volna ki, mint Francis Bacon, Jeff Koons, Sarah Lucas, Richard Price vagy éppen Banksy. Az április 1-jén nyitó és szeptember 9-ig megtekinthető Damien Hirst kiállítás méltó emléket állít majd az idén, 47 évesen elhunyt, világhírű művésznek.