Aki elolvasott már legalább 3 Stephen King könyvet, az tudja milyen különleges érzés belekezdeni egy új Stephen King könyvbe. Kicsit olyan mintha visszatérnénk a kedvenc nyaralóhelyünkre, vagy mintha újra találkoznánk egy olyan régi baráttal, akivel többévnyi kimaradás után is egyből harmonikusan el tudunk beszélgetni. Stephen King stílusa jellegzetes, egyedi és veszettül olvastattja magát. Elképesztő, ahogy berántja az embert.

Teszi ezt annak ellenére, hogy a legtöbb könyve nem éppen vidám. Az előbbi hasonlatnál maradva, a megszokott nyaralóhelyen sok szörnyűség történt, a régi barát pedig egy brutális állat, aki annak ellenére is vonz minket, hogy közben nagyon félünk tőle.

Ez egy olyan könyv, amit a polc hátsó részén találtak meg a tapogatózó kezek. Levették lefújták róla a port, és elénk tárták. A horrorkirály még ’79-ben írta a Hosszú menetelést. A sztorit most porolta le az Európa kiadó, tavaly fordították le.

Egy nem túlzottan kifejtett diktatúra van Amerikában. A hadsereg minden évben elindítja a hosszú menetelést. Ilyenkor 100 kiválasztott fiatal elindul gyalogosan az országúton, egy egység katona kíséretében. Aki lelassul, vagy megáll, azt helyben kivégzik. A menetelés addig tart, amíg csak egy marad köztük.

A könyvben az a legjobb, hogy magáról a menetelésről szól. Nem a kitalált világról, ami belekényszeríti a szerencsétleneket, nem a célról, nem arról, hogy ki miért van ott, hanem magáról a menetelésről, és arról, ami közben történik a résztvevők között. Ezek a miniatűr emberi drámák a könyv végére gigantikussá dagadnak. A másik érdekes az, hogy hogyan lesz egy olyan egyszerű dologból, mint a sétálás a kínzás, a gyötrelem és a megpróbáltatás eszköze.

Nem éppen vidám ez a történet, sőt szörnyűbb mint a legtöbb Stephen King könyv, mert nem a sivatag szelleme, a Wendigo vagy egy démon a rémület forrása, hanem maga az ember, és a szenvedés. A könnyedebb olvasmányokat keresők messze kerüljék el, de aki érzi magában a keménységet, az raboljon rá, mert mesteri drámát kap. A jó hír, hogy annyira azért közel sem kell keménynek lenni, mint a könyv szereplőinek.