Október 3-tól a Wax Kultúrgyár ad otthont annak a magyar fejlesztésű kiállításnak, amely II. Ramszesz életét, uralkodását és az ókori Egyiptomot mutatja be nem mindennapi módon. A kiállítás ötlete Mezei Tamás, a Ramszesz Projekt vezetőjének nevéhez fűződik, aki öt év munka után találta meg a megfelelő helyszínt a „feltáráshoz”.

A nagyjából egy órás tárlatvezetés alatt mi is a régészek bőrébe bújhatunk. Meglepő módon arra kérnek minket, hogy telefonjainkat tartsuk bekapcsolva és, ha lehetséges aktiváljuk a bluetooth-t is, mert a tárlat alatt üzeneteket és képeket kapunk majd, hogy a hallottak mellett még több érdekes információhoz juthassunk.
Egy fejünkre szerelt kis lámpával indulunk neki az ásatásnak. A legenda szerint Ramszesz uralkodása idején egy város építtetésébe kezdett, ami aztán egy homokvihar miatt nem fejeződött be. Ezeknek a félbeszakadt munkálatoknak a közepébe csöppenünk mi is. Talpunk alatt több centi vastagságú homok, fejünk felett vaksötét éjszaka, mellettünk pedig az ókori fáraók és legfontosabb istenek hatalmas szobrai és oszlopai állnak. Érdekes történeteket hallhatunk például Oziriszről, akit saját testvére, Széth tőrbe csalt és megölt, hogy ő lehessen a király. A gyilkosság körülményeiről többféle legenda kering, egyesek azt vallják, hogy Széth bezárta egy ládába és a Nílusba dobta, de az elfogadottabb verzió szerint feldarabolta testvérét. Irisz, Ozirisz felesége tudomást szerzett férje haláláról, megkereste a halott darabjait, összerakta és életre keltette a holtestet. És, hogy happy end legyen a történet, ezután még született egy gyermekük is, a sólyom fejű isten, Hórusz.
Azt is megtudhatjuk, hogy az utólagos kutatások szerint Ramszesz 97-98 éves lehetett, amikor meghalt, és nagy valószínűséggel vörös haja volt, ami már az ókorban is ritkaságnak számított. Ramszesz egyébként az akkor megszokottnál is jóval több képet és templomot építtetett magának, hogy ezzel biztosítsa a halála utáni örök életet. A kiállítás alatt olyan elzárt területekre is bepillanthatunk, amit földi halandó az ókorban sosem tehetett volna meg. Az ásatást végző emberek sátrai mellett a halottak rituálisan balzsamozott testét is láthatjuk.

Ahogy haladunk előre a termekben, úgy válik egyre izgalmasabbá az egész. Ramszesz sírkamrájának külső szarkofágját is megnézhetjük, valamint a legtöbb egyiptomi király neve látható egy hatalmas falon. Az utolsó termekhez közeledve különböző játékokat is kipróbálhatunk: a gyerekeknek egy kisebb ásítási területet alakítottak ki, ahol a megfelelő eszközök segítségével ők is régészkedhetnek, vagy egy bonyolult pókhálót megmászva kideríthetik, ki volt az az istennő, kinek képét titok övezi. Ha már nem vagyunk gyerekek, de még él bennünk a játék szelleme, egy kis kutatás után megtalálhatjuk a nevünk betűinek hieroglif jeleit. Ez sem egyszerű, mert az egyiptomi írására jellemző volt, hogy nem sok magánhangzót használtak, és nem is minden esetben egyértelmű, hogy az egyes betűk milyen képet ábrázolnak. Az utolsó terembe érve egy sötét labirintussal találjuk szembe magunkat, amin, ha elég bátrak vagyunk és végig megyünk, kirakhatjuk akár a teljes egyiptomi abc-t, és az is kiderülhet, ki a labirintus titkos és félelmetes lakója.