A nemekkel kapcsolatos kérdések már ősidők óta fontos téma az írott irodalomban, Szapphó és Homérosz, szexualitás, házasság érzelmi kötelékek nélkül- mind fontos témája volt már az íróknak, költőknek egyaránt. A későbbi korokban a női emancipáció az egyik legfontosabb társadalmi kérdéssé vált. A huszadik század elején az újonnan kialakuló felszabadult női lét nyíltan követelte jogát az oktatáshoz, a választójoghoz… és előléptek az álnevek mögül azok az asszonyok is, akik nyíltan vállalták, hogy férj, fakanál és pelenka mellett talán más is kitöltheti életüket. Az addig szokásos szereposztások is megváltoztak – a férfiak is sebezhetők lettek, és nem csak a nők karakterek azok, akiknek el kellett viselniük az állandó alárendeltséget. Kialakult egy olyan irodalmi stílus is, melynek joga volt a női nem szórakoztatására. Addig a férfiak szinte csak maguk számára írtak, a másik nemnek addig üvegkoporsóban kellett feküdnie, míg nem jött a királyfi, hogy megcsókolja. Ez az idő már nálunk is eljött és hosszú időszak óta remeknél-remekebb munkák jelennek meg a piacon- nem csak férfiaknak. Lévai Katalin politikusként sem unatkozhatott, hiszen azonkívül, hogy egy időben az akkori kormány esélyegyenlőségi tárcanélküli minisztereként dolgozott, 2004-től 2009-ig Európai Parlamenti Képviselő is volt. Mégis, vajon hogy sikerül család, politikai munka mellett könyvet is írni? Pedig úgy tűnik ezt az akadályt is sikeresen vette/veszi, hiszen most jelent meg az írónő legújabb kötete Hazugok és szeretők címmel. A sokak által várt könyvben, az “érzékeny női irodalom legújabb bestsellerében” megismerhetjük Milan történetét. A főhős, Zádor Milán, az ötven körüli egyetemi tanár, újdonsült politikus, európai parlamenti képviselő nagy tervekkel, reményekkel vág neki a külföldi munkájának. Hatalmas tervekkel, melyek azonban egy idő után semmivé foszlanak, hogy azután magánélete is zátonyra fusson. Sodró irány, változó csapásvonal, helyszínek, szereplők, tetszőleges sorrendben. Alkalmi kapcsolat, bizonytalan szerelem – mi várhat egy középkorú férfira? Valóság és fikció keveredik a regényben, és Milánnak el kell döntenie milyen irányban változtatja meg az életét.

„Milán Wanda törzsére egy nőt rajzol, aki egy fényzuhatag közepén táncol. A teste csupa energia, nem ismeri sem a magányt sem az időt. Erőt és szabadságot sugároz. A szenvedély pillanata. Wanda kezében a döntés, meddig őrzi meg a fényben táncoló nő alakját, amit Milán a testére írt. Bármikor eltüntetheti, letörölheti. Egyikük sem tudja: a pillanatnyi szenvedélynek élés vajon az élet legnagyobb beteljesülése, vagy csak játék. Szóval még nem tudják, hogy micsoda, és abban sem biztosak, hogy a megkettőzött vágy átvitte-e már őket az élet másik oldalára, vagy még ezen a parton időznek.” -olvasható a részlet a regényből az írónő weboldalán.

Brüsszel, szerelemváros! Ahol a politika keveredik az érzelmekkel, erkölcs az árulással, hűség a gyűlölettel-hogyan viseli a mozzanatokat egy középkorú férfi, aki belecsöppen ebbe a másvilágba? Más világ? Vajon csak Brüsszelre jellemező ez a zaklatottság, vagy Budapest utcáin is szembetalálkozott volna egy Wandával?
Mennyi a fikció és mennyi lehet az azonosság? Vagy az írónő már a Parlament padsorában felskiccelte a karaktereket? Reméljük a sokak számára ismeretlen politikus élet még sok témával szolgál a jövőben is regényei témájául.