-Új stílussal kísérletezel, ami egyrészt visszanyúlás a 2006-os képeidhez, másrészt a street art vászonra vitelének ötvözése. Miért ezt a populáris látványvilágot választottad?
-Azt hiszem mindig is ott bujkált bennem egy olyan alkotói kifejezés, ami teljesen független, nem határolható keretek közé és nincsenek szabályai. Az elképzelés már évekkel ezelőtt megszületett, de a kérdés az volt, hogy mindez mikorra érik meg bennem. Valóban felfedezhető a korábbi munkáim között egy-egy erre utaló jel, de úgy érzem, igazából most jött el a megfelelő pillanat. Egyszerűen csak szeretem a street art munkákat, a graffitit, az absztrakt ábrázolást, a sablonozást. Miért ne próbálnám meg mindezt ötvözni a saját világom szerint? Jelenleg így tudom a legjobban kifejezni önmagam. Ez vagyok én.

-Képeiden szívesen jeleníted meg a gyárépületeket, az elhagyatott ipari környezetet. Divatosak most az indusztriális motívumok vagy más késztetett erre?
-Szerintem csak túl sokat közlekedtem mostanság lepusztult gyárak és gyárépületek mellett. Megláttam bennük valami monumentálisan szépet. Hatalmasak, erőt sugároznak, gyárkéményeik félelmetes magasságból figyelnek minket, egy letűnt kor képei, melyek számomra a mai állapotukban is fantasztikusak. Omladozó, rozsdás, bontásra ítélt és összefirkált állapot, de semmit sem veszített az erejéből. Sohasem azért festettem, mert divatos. Létezik egyáltalán olyan, hogy valaki azért fest valamit, mert divatos? 

-Válaszodból is könnyen lemérhető, te a művészetedért élsz. Sok kompromisszumot kell ezért kötnöd, esetleg az ördöggel is cimborálsz?
-Jelenleg minden erőmmel azon dolgozom, hogy megélhessek abból, amire hivatott vagyok. Nem könnyű. Tudom, hogy nagy kockázatot vállaltam ezzel, de hiszek a siker elérésében. Külföldi online piacokon próbálom bemutatni a képeimet, ebben az évben több megjelenést is tervezek, folyamatosan dolgozom új alkotásokon. Minden pénzemet művészeti anyagokra költöm, és közben csak remélni tudom, hogy hamarosan bevételem is lesz. Nem volna rossz, ha egy mecénás most felkarolna. Legalább az anyagokat finanszírozhatná, mert így nagyon nehéz.

-Milyen lehetőségeid vannak a megjelenésre? úgy értem mennyire fogad be a művész világ, mint olyat, aki a kötelező köröket: pl. a Képzőt, kihagytad?
-Meglátásom szerint valamivel nehezebb az utam, mintha egyetemet végeztem volna. A családomban és a felmenőik között sem volt művész. Kapcsolatok kérdése az egész és hogy mennyire tudsz nyomulni, mennyire vagy tisztességes. Nehezebb, mert ha nem végeztél egyetemet, akkor rögvest egy alacsonyabb szintre sorolnak be, ezáltal a lehetőségek száma is csökken, amivel építhetnéd a karriered. Azért sok jó emberrel lehet találkozni, akik tényleg segíteni akarják az utad, mert látnak benned fantáziát.

-Van most folyamatban valami, ami miatt úgy érzed, hogy most kitörhetsz a jobb sorsra érdemes tehetségek közül?
-Remélem, hogy egyszer sikerül kitörni, igen. Más kérdés, hogy valóban megérdemlem-e? Ezt is csak remélni tudom. Folyamatban van egy művészeti csoport létrehozása, ami segíthet ebben, de amúgy hiszem, hogy minden rajtam múlik. A hozzáállásomban, a kitartásomban, a belefektetett energiámban. Merjünk nagyot álmodni, nem? De legyünk tisztában a képességeinkkel is.

-Ezzel a művészeti  csoporttal kapcsolatban, amit említettél, újító szándékotok lenne? Tudhatunk-e erről most bővebbet vagy mélységes alkotói titok övezi?
-Egyelőre maradjon titok a lényeg, annyit azonban elárulhatok, hogy mindenféleképp újító szándékkal vágtunk bele a dologba.