Hallottatok már a ’Bernhard hadműveletről’? Egy pénzhamisító szervezet egy 2.
világháborús koncentrációs tábor közepén. A főszereplő Solomon Sorowitsch,
„Sally” ujjaiban ott rejtőzik a rajztehetség, pénzhamisításból él. Miután
koncentrációs táborba szállítják, a németek felismerve a tehetségét, saját
hasznukra akarjál fordítani: az ellenséges országok bankóit meghamiítva akarnak
háborús előnyökhöz jutni.
Létrejön egy pénzhamisító műhely, profi
felszereléssel, koncentrációs táborokból öszegyűjtött szakemberekkel, akiknek
felemelkedési lehetőséget kínálnak a fogvatartóik: na de nem a csillagos égig,
épp annyira, hogy ne legyenek összeverve, és halálra éhezve, és kényelmes(ebb)
ágyban aludhassanak. Létrejön az ’Arany Kalitká’nak becézett, elkülönített
barak. Az addig kínokat átélt emberek véres sebei begyógyulnak lassan, de a
lelkiismeretük forog: az őket fogvatartó országot segítik, az SS alkalmazott
művészeiként: „Mi finanszírozzuk a nácik háborúját a hamis
pénzünkkel?”
Elgázosított zsidók ruháit kapták meg, hogy ne kelljen
fogolyruhában járniuk, és néha egy másik barakkból áthallatszott a sikoly. Mit
ér ilyenkor a kiváltságos helyzet?
Lázadás vagy meghunyászkodás a túlélés
reményében? Túlélni napról napra, a döntést elodázni, végül a háború véget ér,
és és szabadok lesznek.

Ez a film. És a valóság?
A Sachsenhausen-i
koncentrációs tábor egy edlugott kis részében mindez megtörtént. A pénzhamisító
hadművelet 1942-ben kezdődött, egy Bernhard Krüger nevű rendőr vezényletével,
aki maga pénzhamisítási ügyekben nyomozott. A dollárcsoport fellenndítésére
Krüger 1944-ben átszállíttatta Sachsenhausenbe az addig Mathausenben SS tisztek
portréfestőjeként dolgozó Salomon Smolianoffot. Ő ihlette a film főhősét.
Szabotázsakciók itt is voltak, de Salomon nem vett részt bennük. Társai
próbálkoztak a pénzhamisításhoz szükséges zselatin elrontásával, de végül
1945-ben sikerültek a hamis dollárok. A valóságban a pénzhamisító részleget még
a háború vége előtt elköltöztették Sachsenhausenből, és az Ebensee koncentrációs
táborában az amerikaiak szabadították fel őket.

A pénzhamisító
Smolianoff eltűnt. Legenda keringett róla, hogy Monte Carloba ment – a film
kezdő és záró képsorai is így keretezik a történetet – , és a Toplitz tó
kincséről: a tonnányi hamis pénz, azt a kétségbeesett SS tisztek beleborogatták
a Toblitz tóba. Az 1980-as években több ládányi hamis pénzt, és az
előállításukhoz szükséges nyomólemzekre bukkantak a hadsereg aknakereső
búvárai.
Ezt a tavat a „Harmadik Birodalom szemétlerakójaként” őrzi a
köztudat.
Ha van pénzed… vagy ha eljátszottad, de kiválóan
tudsz hamisítani, tiéd a világ. Záróképsor: tengerparti idill, gyönyörű nő
pezsgőspoháhárral, és Sally szájából a mondat: „tudunk még újat készíteni.”

A film 2008-ban elnyerte a Legjobb Idegen Nyelvű Filmnek járó
Oscar-díjat.